Az IAA Global konferenciája Budapesten
A Reklám Világszövetség (IAA) és magyar tagszervezete 1995
május 14-17. között Budapesten nemzetközi konferenciát rendezett „A
Kommunikáció kultúrája – A kultúrák kommunikációja – A Kommunikáció új térképe”
címmel.
A középpontban a politikai –gazdasági – társadalmi rendszerváltás
átmenetében élő Kelet-Közép-Európa országai álltak; a térség sajátos
karakterének néhány vonására irányult a figyelem. Természetesen különösen nagy
hangsúlyt kaptak a reklámpiacra és a fogyasztásra vonatkozó adatok, trendek,
tendenciák.
A konferencia résztvevői számára egy nemzetközi adatbázis
elkészítése is szerepelt a tervek között, amely a térség országainak az
érdeklődés középpontjában álló témakörökkel kapcsolatos legfontosabb adatait
tartalmazza.
A megfelelő magyar anyagrész összeállítását a Szonda Ipsos
gondozta, részben saját reprezentatív adatfelvételeire, illetve adatbanki
információ-bázisára, valamint kereskedelmi és reklámozási szakértői
csoportokban lefolytatott intenzív interjúkra alapozva, részben kooperálva más
szervezetekkel (médiafigyelők, reklámfigyelők, Magyar Reklámszövetség, stb.).
Szintén a Szonda Ipsos kapott megbízást az IAA nemzeti
szervezeteitől beérkező adatállomány rendezésére és hozzáférhetővé tételére a
konferencián résztvevők számára. Az egyes nemzeti intézmények által
rendelkezésre bocsátott információk széles spektrumot fognak át, közöttük
némely mutató lehetőséget ad a közvetlen összehasonlításra is.
A háztartások ellátottságának nemzetközi összehasonlítása (százalékos arányok)
Bulgária Cseho. Magyaro. Letto.
Lengyelo. Oroszo. Jugoszl.
Színes
TV 80 92 78 85 83 73 72
Műholdas/kábeles
vétel n.a 40 48 35 28 19 n.a
Video 30 37 42 17 48 17 n.a.
A következőkben a fogyasztási és a reklámszféra néhány
jellegzetességét emeljük ki az összegyűlt adatokból – terjedelmi okokból
tendenciaszinten érzékeltetve azokat.
A” nagy magyar reklámtorta” hordozóeszközök szerinti
összetételének az 1994. évre vonatkozó adatai azt mutatják, hogy a televízió
részesedése hozzávetőlegesen a háromszorosára nőtt az 1991-94. közötti
időszakban. Másrészről – a reklámeszközök arányainak belső átrendeződése
eredményeként – 1994-ben a TV és a sajtó szinte azonos súllyal jelenik meg az
összes reklámértékben.
Az egész térségben szükségszerűen végbemenő folyamat ez;
jellemző, hogy a „piacgazdaság előtt” a televíziós hirdetések aránya az összes
reklámvolumenben egytized körüli nagyságú és ez az arány, hazánkban is, igen
rövid idő – néhol mindössze két-három esztendő – alatt duzzad
három-négyszeresére. A reklámszakemberek szerint a közönségnek mintegy fele
elutasítja a reklámokat és jelentős részük ambivalens viszonyban van velük
(elfogadják, de „utálják” a hirdetéseket).
Hozzá kell tennünk még azt is, hogy ugyanezen
időintervallumban kezdi pozícióit kiterjeszteni néhány, a megelőző időszakban
szinte teljesen ismeretlen reklámozási mód, az outdoor a maga sokszínű
formáival (pld. Óriásplakát, city-light, videomátrix, stb.), a direct mail és a
direct marketing a maga szintén változatos eljárásaival.
Reklámköltségek médiumok szerinti megoszlása
(Forrás: Magyar Reklámszövetség – becsült adatok)
1991 1992 1993 1994
TV 10 17 21 32
Rádió 4 4 4 5
Sajtó 42 42 38 35
Outdoor 10 8 8 7
Mozi 2 1 1 1
Egyéb 32 28 28 20
(nyomtatvány, DM, kiállítás)
Összesen: 100% 100% 100% 100%
Összes bruttó ráfordítás (millió ECU)
118 177 243 309
Mindezek a folyamatok – mint erre már utaltunk – lezajlanak
a régió többi országában is. A jelen állapotot tükröző és bizonyos dimenziókban
igen jelentős különbségeket a politikai rendszerváltás „pillanatában” meglévő,
illetve a megelőzőleg kialakult és helyileg adott gazdasági viszonyrendszer
következtében létrejött eltérések okozzák. Ezek a különbségek döntően a
rendszerváltási folyamat lépcsőzetességében vagy ugrásszerű jellegében
nyilvánulnak meg.
A reklámszféra területéről vett példának kívánkozik, hogy
míg Magyarországon az éves reklámkiadás 1992-ben és 1993-ban mintegy 140-150
százalékát tette ki az előző évinek és 1994-ben körülbelül egyharmaddal haladta
meg az 1993. évit, addig Oroszországban 1992-ről 1993-ra a szorzó
harminchatszoros (!), és az 1993-ra jellemző értéknek is ötszöröse volt a
tavalyi.
A reklámtelítettségi hasonlóságok vagy különbségek
markánsabban érzékelhetők a ráfordítások összegszerűségéből, mint a
„reklámtorta” szeleteinek nagyságából. A rendelkezésre álló adatokból azt látjuk, hogy a régió
egyes kisebb országaiban – pld. Magyarországon és Csehországban – a sajtó
reklámvolumene szinte teljesen megegyezik; ugyanakkor televíziós hirdetésekre
Csehországban alig több mint a felét fordították a nálunk tapasztaltnak.
Bulgáriában viszont a sajtóbeli reklámozás került igen alárendelt helyzetbe a
televízióhoz képest, a TV-rádióra vonatkozó adatok pedig sokkal
kiegyenlítettebbek. Ha a lakosság lélekszámát is figyelembe vesszük,
szembeszökő különbségek tárulnak fel a rendelkezésre álló adatokból.
Reklámköltségek médiumok szerinti megoszlása (Oroszország)
Forrás: NEKS SV
TV Sajtó Outdoor Rádió Mozi
1992. Összesen 5,5 millió dollár
16% 68% 10% 4% 2%
1993. Összesen 200 millió dollár
33% 53% 6% 8% 0%
1994. Összesen 985 millió dollár
40% 44% 7% 9% 0%
A magyar fogyasztó számára a legjelentősebb információforrás
az új termékekről való ismeretszerzésben – a sokszor hangoztatott ellenérzések
és vegyes érzelmek ellenére is – az elektronikus média. Itt is elsősorban a
televíziós reklámé a legnagyobb szerep, második helyre a rádió kerül e
tekintetben, a sajtóreklámok közül, pedig a napilapokban megjelenőket nevezték
meg elsőként a megkérdezett személyek (szinte azonos rangsúllyal a mindennapi
informális kapcsolatrendszerrel).
Napjaink hazai fogyasztási szokásaira bizonyos termékek
(pld. néhány alapvető élelmiszer, illetve széles körben elterjedt élvezeti
cikk) esetében határozott márkahűség jellemző, míg más – szintén általánosan
használt – árucikk (pld. háztartási vegyi áru, testápoló szerek) vonatkozásában
az tapasztalható, hogy igen alacsony a valamely márkához konzekvensen
ragaszkodók aránya. A fogyasztó hűsége azonban elég szervesen összefügg a
hozzáférhető választékkal is, hiszen pld. amíg az élelmiszerek közül az étolaj esetében rendkívül magas (90%
körüli) az azonos márkát választók aránya, addig a mosóporok az egyharmadot sem
érik el.
Az információforrások fontossági súlya
(elsősorban milyen forrásokból szereznek információkat az
emberek az újdonságokról, új termékekről?)
(7=legfontosabb, 1=legkevésbé fontos)
Forrás: Szonda Ipsos 1995
Tévéreklám 5,71
Rádióreklám
3,86
Ismerős, rokon ajánlása
3,74
Napilapok reklámjai 3,5
Észreveszi az üzletben 3,26
Hetilapok, folyóiratok reklámjai 2,86
Bolti eladók ajánlása 2,73