Televíziózás földön, égen és vezetéken

A kábelrendszerek hamarosan új távlatokat nyitnak:

a mozgóképek mellé jön az internet és a telefon is

A hazai televíziózás négy évtizedes történetében az elmúlt tíz esztendô forradalmi változásokat hozott. Nemcsak az országos tévéprogramok száma duplázódott meg, hanem emellett több száz magyar nyelvû helyi, kábeles és mûholdas adás is üzemelni kezdett. Ezzel párhuzamosan megszûnt a hagyományos tetôantennák egyeduralma, és ma már a világban létezô minden mûsortovábbítási technika mûködik Magyarországon is. Szinte azt mondhatjuk, ahány ház, annyi szokás, mindenki másként televíziózik. A fejlôdés eredményét azonban egyelôre még nem mindenki érzékelheti: miközben a lakosság nagy része – a külföldi adásokat is beszámítva – 20-30 vagy akár száz tévécsatorna közül választhat, a háztartások egyharmada kénytelen három-négy tévéadással beérni. A jövô pedig várhatóan még tovább növeli a különbségeket, hiszen a közönség egyik fele a hagyományos tévézés mellett több új szolgáltatáshoz is hozzájut, a másik fele viszont minden bizonnyal kimarad ebbôl.

A Magyar Televízió adásának 1957-es elindítása után több mint húsz esztendôn át egyetlen nyomógomb tökéletesen elegendô volt a hazai tévékészülékeken. Egészen 1980-ig kellett ugyanis várni az elsô „alternatív” – bár ugyancsak központi – program, a „kettes” megjelenésére. A Széchenyi-hegyi toronyból, majd az ország egyre több pontján felállított fô- és átjátszóadókból sugárzott egyetlen program vételéhez az antennák viszont kellôképpen elszaporodtak ebben az idôszakban. A társasházak tetejére pillantva azonnal meg lehetett állapítani, hány tévékészülék van az épületben, hiszen mindegyikhez külön antenna tartozott. A föntrôl lelógatott és az ablakpárkányon keresztül bevezetett drótokból még az is kiderült, melyik lakó rendelkezik e privilégiummal. Amikor aztán már valóságos antennaerdôk borították be és csúfították el a házak tetejét, akkor – a hetvenes évek végén, fôként a lakótelepeken – lépcsôházanként egy közös, központi antennához csatlakoztatta a Gelka a lakók készülékeit.

Karácsonyfaégôk

Ezek és a késôbbi, házi barkácsolású, kezdetleges „hálózatba szervezôdések” képezték a jelenlegi kábeltelevíziós rendszerek nagy részének alapját. Eleinte gyakorlatilag nem kellett mást tenni, mint az egyes lépcsôházakban kiépült tévédróthálózatokat egymással összekötni, néhány jelerôsítôt közbeiktatni, és már kész is volt a nagyobb kábelrendszer. Késôbb, a kilencvenes évek elején újabb lökést adott a kábelezésnek az, hogy megszûnt a politikai tilalom, és lehetôvé vált a mûholdas külföldi tévéadások vétele is. Ezeket egyszerûbb és fôként kifizetôdôbb a központi elosztóktól jövô „madzagok” segítségével nézni, mint egyenként újabb és újabb technikai eszközökkel felszerelkezni a levegôben terjengô tévéjelek „elfogásához”. Nem beszélve arról, hogy a magyar nyelvû választékot elsôsorban a kizárólag kábelen hozzáférhetô adások bôvítették.

Egészen addig megfelelônek bizonyultak ezek a – többségében önkormányzati és lakásszövetkezeti fenntartásúvá vált, vagy egyszerûen csak társasházi mûködtetésû – kábelrendszerek, amíg a továbbított tévéadás mennyisége oly mértékûre nem duzzadt, a választék pedig olyan érdekessé nem vált, hogy azért pénzt lehetett szedni. Ráadásul az érdeklôdéstôl és a családi büdzsétôl függôen akár háztartásonként eltérô összeget – persze eltérô mûsorkínálat fejében. Ehhez már komoly beruházások és hozzáértô mûködtetôk, továbbá ügyfélszolgálatok és szervizhálózatok szükségesek.

A kezdeti hálózatokban egyszerûen sorba kötötték a háztartásokat, mint a karácsonyfaégô lámpácskáit, és így minden lakásban csak ugyanazok az adások villanhattak fel, ha pedig egy helyen hiba keletkezett, akkor az is elôfordulhatott, hogy az összes képernyô egyszerre elsötétült. Ebbôl következôen azt sem lehet lekapcsolni a rendszerrôl, aki nem fizet, mert akkor a sorban utána következôkhöz sem jutnának el a tévémûsorok. Az idôközben befektetôk által felvásárolt soros bekötésû rendszereket ezért az utóbbi években elvégzett korszerûsítések nyomán egyre több helyen felváltották az úgynevezett csillagpontos elrendezésû hálózatok. Ezekben az elosztóhelyektôl már minden egyes háztartásba különálló drótok vezetnek. Az új megoldás, illetve a korszerûbb, nagyobb kapacitású és interaktivitásra – tehát kétirányú kommunikációra, azaz az elôfizetôktôl a szolgáltató felé irányuló jeltovábbításra – is alkalmas vonalak nemcsak azt teszik lehetôvé, hogy minden család másfajta szolgáltatást rendeljen meg, pénztárcájának és igényének megfelelô számú tévécsatornából válogathasson, hanem azt is, hogy akár internetezzen – és a késôbbiekben telefonáljon – is a tévékábelen. Ez a lehetôség pedig a közeljövôben – legalábbis elvileg – minden kábeles tévénézônek megadatik majd. A médiatörvény rendelkezése szerint ugyanis 2003 elsô napjáig valamennyi hálózatot kötelezôen korszerûsíteni kell.

A televíziós nézettségmérést végzô AGB Hungary statisztikai adatai szerint Magyarországon jelenleg az összes, mintegy 3,7 millió televíziós háztartásnak éppen a fele rendelkezik kábeles csatlakozással, és közülük 60 százalék (az összes tévés háztartás 28 százaléka) tartozik csillagpontos hálózathoz. A csillagpontos rendszerekhez csatlakozók többsége egyébként átlagban 32 tévécsatornára fizet elô, szemben a soros kábelhálózatra felfûzött háztartások átlag 20 csatornájával. A kábelekkel leginkább ellátott régiók közé Közép-Dunántúl (Fejér, Komárom és Veszprém megye) és Nyugat-Dunántúl (Gyôr, Vas és Zala megye) tartozik, ahol a háztartások átlagosan 68 százaléka élhet a hálózat kínálta lehetôségekkel. A legkevésbé pedig az észak-alföldi (Hajdú, Szabolcs és Szolnok megye), illetve a dél-alföldi (Bács, Békés, Csongrád megye) területeket drótozták be eddig, itt csupán a háztartások 29-39 százaléka élvezheti a sokcsatornás televíziózás áldását. Ez persze ma már nemcsak a mûholdról érkezô és a kábeles szolgáltató által dróton továbbjuttatott külföldi adásokat jelenti. A sokcsatornás szolgáltatás az elérhetô összes – legalábbis a helyi közösségeknél tágabb nézôközönséghez szóló – magyar nyelvû programot magába foglalja, általában havi 1200–2200 forint ellenében.

A csak kábelen hozzáférhetô magyar nyelvû adások száma – a szolgáltatók által mûködtetett és szintén tévémûsornak számító mintegy kétszáz képújság mellett –, a hazai tévés vállalkozások születésével és elhalásával párhuzamosan, folyamatosan változik. A közelmúltban megszûnt például a TV 3, az MSat, a Szív TV, a HungaroSport, a Joker TV, a Music Box TV, a Zenit TV, felkerült viszont a kábelekre az ATV, és már huzamosabb ideje látható a dokumentumfilmeket bemutató Spektrum, a zenei Z+, a gyermekeknek szóló Minimax, vagy a külön elôfizetés fejében nézhetô filmcsatorna, az HBO. A közeljövôben pedig indul többek között az általános kínálatú Viasat3 és Satelit Fix.tv is. A „nagy”, országos kereskedelmi televíziók megjelenése mellett ez a hullámzó magyar nyelvû választék is hozzájárult ahhoz, hogy hazánk mára – fejenként napi több mint négyórás átlaggal – világelsôvé vált a televíziónézésre fordított idôtartamot tekintve.

A hazai televíziózó társadalom ellentétes szegletében, vagy inkább a peremén az a több mint egyharmadnyi család (a tévés háztartások 35 százaléka) található, amely mindenféle technikai és gazdasági fejlôdés ellenére változatlanul csak egy hagyományos tetôantennával – esetleg az ugyanazt a szerepet betöltô, de kisebb és így a tévékészülékre helyezhetô szobaantennával – tud tévéadásokat fogni. Elsôsorban a – fôként alföldi – kisebb falvak és városok lakói tartoznak ide, akikhez már nem éri meg kiépíteni a kábelhálózatot, vagy akik anyagi helyzetük miatt amúgy sem tudnák megfizetni ezt a szolgáltatást, sôt esetleg igényük sincs arra, hogy távirányítóval a kezükben szörfözzenek a különbözô tematikus vagy idegen nyelvû tévécsatornák között. Az észak-alföldi térségben például a családok 60 százaléka – az ország összes, községben élô nézôjének pedig az 53 százaléka – számára kizárólag ez az egyébként ingyenes mûsorvételi lehetôség marad, míg a megyeszékhelyeken 23, a fôvárosban pedig mindössze 16 százalék a „tetôantennások” aránya.

Földi–mûhold mix

Ezekkel az antennákkal csupán a földi tévétornyokból sugárzott, szabadon fogható adások érhetôk el, a rádióadásokhoz hasonló módon. Hazánkban jelenleg mindössze három olyan tévéadás van, a közszolgálati M 1, illetve a kereskedelmi RTL Klub és TV 2, amely az országban szinte bárhol látható a hagyományos antennával. Azért csak szinte bárhol, mert a domborzati viszonyoktól és a mûsortovábbító tornyok számától, elhelyezkedésétôl függôen nem mindenütt lehet „befogni” mindhárom adást, esetenként csak ugráló képcsíkok vagy összevissza mászkáló, apró „hangyák” látszanak helyettük a képernyôn. Míg a Magyar Televízió 1-es programja a mûszaki adatok szerint az ország területének 97 százalékán jó minôségben vehetô, addig az RTL Klub és a TV 2 adásánál ez az arány csak 86 százalék.

A három országos tévéadás mellett összesen mintegy félszáz – a Hírközlési Fôfelügyelet nyilvántartása szerint jelenleg 47 – helyi, városi televízió adása is elérhetô hagyományos antennával, de mindegyikük csak az adott településen és környékén fogható. Ezeknek a televízióknak a túlnyomó többsége mindmáig önkormányzati tulajdonban mûködik, mivel fenntartásuk nem rentábilis.

A közép-magyarországi régióban, a fôvárosban és agglomerációs övezetében élôknek egyedülálló megoldás kínál – többcsatornás választékot nyújtó – alternatívát a kábelrendszerekkel szemben: az AM-mikro. A bûvös elnevezés valójában a hagyományos földi és a mûholdas mûsorszóró technika keresztezését takarja, az AM-mikro rendszer ugyanis a szatellitek által használt mikrohullámú frekvenciasávban, de nem az ûrbôl, hanem a földrôl, a Széchenyi-hegy tetejérôl szórja a tévéjeleket. Ezeket azután a mûholdas vételhez is használatos parabolaantennával foghatják a nézôk. A stúdiókon kívüli, élô, helyszíni televíziós közvetítésekhez is használt technikát tévéprogramok sugárzására 1987-ben kezdte alkalmazni az állami mûsorszóró vállalat Budapesten. A sugárzás közvetlen célja az volt, hogy a külföldi szállóvendégek a Duna-parti lakosztályaikban is hozzájuthassanak otthon megszokott német és angol nyelvû adásaikhoz. Leleményes és barkácsoló kedvû honfitársaink azonban hamar rájöttek, miként tudják saját maguk számára is nézhetôvé tenni a levegôben szállongó televíziós jeleket, és elkezdtek vevôberendezéseket fabrikálni. A rendszerváltást követôen, a kilencvenes évek elején azután ezt már legálisan is megtehették, mivel az AM-mikrót akkorra már deklaráltan is nyilvánossá, és ezzel együtt elôfizetésessé változtatta az Antenna Hungária. Nézôinek a fele azonban még a – legutóbbi idôkben – havi 140 forintos díjat is megspórolta. Részben azért, mert ellenôrzés hiányában megtehette, részben pedig mert esetleg nem is tudott róla, hogy ezzel tartozna, hiszen a vevôkészüléket bármelyik szakboltban, elôfizetési kötelezettség nélkül beszerezhette. Sok helyen egy háztömb vagy akár egy egész lakótelep számára is csak egyetlen vevôkészüléket vásároltak, és a házi kábelhálózaton át minden lakó ezáltal nézte az adásokat. A közép-magyarországi régió háztartásainak egynegyede, ezen belül Budapesten a családok 28 százaléka, összesen mintegy 300 ezer lakás számára tette elérhetôvé az AM-mikro a fôbb külföldi tévécsatornákat és az egyre bôvülô hazai kínálatot.

A tömeges „feketézés”, ingyentévézés lehetôsége miatt az utóbbi években a tévétársaságok, üzleti érdekeikre és a nemzetközi jogi szabályozásra hivatkozva, sorra megtiltották adásuk AM-mikrón továbbítását, így az eredetileg húszcsatornás programcsokor fokozatosan elsorvadt. Végül a színesebb választék és a versenyképesség érdekében az Antenna Hungária stratégiaváltásra kényszerült. A múlt hónap közepétôl kódolni kezdte az eddig szabadon fogható jeleket. Így ezentúl már tényleg csak azok láthatják a „földi mûholdas” adásokat, akik (újra) elôfizetnek a megemelt, de a kábelrendszerekkel még mindig versenyképes árú és AntennaMikróra keresztelt szolgáltatásra. Csak az elôfizetôk kapják meg a kódolt jeleket nézhetôvé alakító, új berendezést. Az újítás komoly hátránya, hogy a korábbi módszerrel szemben a dekóder csupán egyetlen tévékészülékhez használható. Minden további tévéhez vagy videóhoz újabb berendezést kell vásárolni, csaknem tízezer forintos egyszeri és 400 forintos havi díjért. Mivel a berendezéseket nem tudják egyszerre minden érdeklôdô számára kiosztani, ezért a magyar nyelvû adásokat legalább az év végéig kódolatlanul, szabadon vehetôen hagyja az Antenna Hungária.

Szûkülô égi kínálat

Azok számára, akik olyan helyen laknak, ahová sem a kábelek, sem az AntennaMikro hullámai nem érnek el, vagy akik valóságos tévéprogramvadászokként külföldi csemegéket, különleges tévéadásokat keresnek, esetleg nem kívánnak tévés szolgáltatásra elôfizetni, parabolaantennák kínálnak ma még szinte egyedüli választékbôvítési lehetôséget. A Földdel párhuzamosan 36 ezer kilométeres magasságban keringô (stacionárius) mûholdakról sugárzott jeleket érzékelô berendezéssel több száz idegen nyelvû adás mellett fogható az MTV 2-es és a Duna TV programja is.

Eddig a hazai háztartások 11 százaléka, mintegy 400 ezer család szerelte fel magát tányérantennákkal. Miközben azonban az égi kínálat hónapról hónapra egyre bôvül, a szabadon fogható csatornák száma rohamosan csökken, mivel egyre több tévéadást sugároznak digitális, illetve kódolt formában.

A digitális sugárzás csökkenti a tévétársaságok költségeit, viszont növeli a nézôk kiadásait, ugyanis ezzel a technikával egy hagyományos csatornán egyszerre több adást is továbbíthatnak kifogástalan minôségben, a vételükhöz azonban a közönség újabb, és ma még borsos – százezer forint körüli – árú berendezések beszerzésére kényszerül.

A szintén egyre szaporodó kódolt adásokat pedig a technikai fejlôdéssel esetleg lépést tartó nézôk közül is csak azok láthatják, akik ehhez külföldre átutalják a nem csekély elôfizetési díjat.

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az égen több irányban elszórtan is találhatók mûholdak, ezért szükség esetén vagy több parabolát, vagy antennaforgató berendezést kell felszerelni, ami további több tízezer forintos kiadással járhat.

Nyugat-Európában a legtöbb helyen már évek óta elterjedt, Magyarországon azonban a legfrissebb újdonságnak számít az elôfizetéses, digitális mûholdas televíziózás. Ez gyakorlatilag a kábeltelevíziós – többnyire nemzeti nyelvû – programválasztékot nyújtja azoknak, akik nem csatlakozhatnak kábelhálózathoz. A parabolaantennával az ország bármely pontján, akár a legkisebb faluban is hozzáférhetô, „kábel nélküli kábeltelevíziós” szolgáltatást hazánkban elôször, az idén szeptemberben éppen a legkiterjedtebb kábelhálózattal rendelkezô UPC hollandiai anyacégének egy új önálló vállalkozása, a UPC Direct Kft. indította el. Elôfizetôi havi 3500 forintért 13 magyar nyelvû (szinkronizált vagy feliratozott) tematikus és hat angol adást, illetve az Astra mûholdról még 80 szabad csatornát, továbbá újabb 2000-2500 forintért egy-egy magyar film-, sport- és szexprogramot láthatnak. Tehetik mindezt a legkorszerûbb technikával, kiváló minôségben, ugyanakkor ezzel a szolgáltatással egyelôre még nem juthatnak hozzá az országos magyar tévéadásokhoz. Hamarosan azonban várhatóan a Magyar Televízió két adása is bekerül a csomagba, és a jogi problémák rendezése után követheti ôket a többi csatorna is.

Új hôskor a neten

Mindezek mellett persze ma már a számítógép is használható tévéképernyôként, akár – egy kiegészítô készülékkel – az antennához vagy a kábelhez, akár pedig telefonvonalon az internethez csatlakoztatva, hiszen az elektronikus világhálón is többtucatnyi folyamatos tévéadást és többezernyi rövidebb mozgóképsort tesznek közzé. Akár már a hazai televíziók híradóit, egyes mûsorrészleteit is megtekinthetjük a neten át – egyelôre még a televíziózás hôskorát felidézô, de lassanként egyre javuló minôségben. Az elkövetkezô évek pedig alighanem Magyarországon is elhozzák a földfelszíni digitális tévémûsor-sugárzást, ami a lehetséges országos csatornák számának megsokszorozásával egyszeriben véget vet a frekvenciaszûkének, csak legyen elég vállalkozás, amely mûsort készít. A távolabbi jövôben pedig lehet, hogy mobiltelefonokkal, karórákkal vagy ma még ismeretlen eszközökkel is televíziózunk majd. A legtöbben azonban jelenleg Magyarországon kábelen kapják a tévéadásokat házi képernyôjükre, és a bedrótozott háztartások száma a közeljövôben még tovább növekszik. A látszat ellenére nem egyszerûen azért terjeszkednek tovább és korszerûsödnek folyamatosan ezek a hálózatok, hogy mind többen juthassanak minél nagyobb tévéprogram-választékhoz. A gelkás-szövetkezeti-bétés hôskorszak elmúltával ennek az infrastruktúrának a kezelése komoly üzleti ágazattá lépett elô, különösen azután, hogy nyilvánvalóvá vált: a különféle elektronikus kommunikációs szolgáltatások és voltaképpen az egész információs társadalom alapját elsôsorban ezek, a nagy adattömeg gyors továbbítására alkalmas – úgynevezett szélessávú – hálózatok képezhetik. A szûk áteresztôképességû hagyományos telefonvonalakkal szemben ugyanis a tévékábeleken – különösen az újabb, üvegszálas változataikon – hatalmas mennyiségû elektronikus jel szállítható. Így a többtucatnyi tévéadás vétele mellett az elôfizetôk akár még egy idôben internetezhetnek és telefonálhatnak is, vagy a késôbbiekben video- és zenei programokat hívhatnak le rajtuk keresztül egy központi adatbankból, de ezenfelül még lakásuk riasztóját is összeköthetik a rendôrséggel, és a liftek távfelügyeletét is rábízhatják a drótokra.

A televíziózás után a következô lépés az internet-hozzáférés biztosítása a kábeleken. Elsôsorban a TVNet és a UPC jóvoltából már ma is több nagyvárosban – a fôváros egyes kerületei mellett Miskolcon, Nyíregyházán, Szolnokon, Nagykanizsán, Gyöngyösön és hamarosan Debrecenben is – lehetôségük van az elôfizetôknek arra, hogy a telefonszámla megterhelése nélkül, havi átalánydíjért korlátlanul és több tízszeres sebességgel bolyongjanak a világhálón. Az igazán nagy üzlet azonban a szolgáltatók várakozásai szerint a telefonálásban rejlik, amire csak a Matáv koncessziós monopóliumának lejárta, azaz a jövô év vége után nyílik a kábelen is lehetôség. Az elôfizetôk elcsábításának pedig egyik legfôbb eszköze – az árverseny és a minôségi kiszolgálás mellett – a minden lehetôséget magába foglaló, komplex szolgáltatás lesz, az „egy helyrôl mindent megrendelhet” jelszavával. Annál is inkább, mert a hálózatok kiépítése vagy korszerûsítése olyan nagyságrendû beruházást igényel, amely csupán kábeltelevíziózásból, egyetlen szolgáltatásból nagyon hosszú idô, akár évtizedek alatt térülne csak meg.

Addig azonban az új, alternatív távközlési szolgáltatóknak teret és pozíciókat kell foglalniuk, meg kell szerezniük vagy rosszabb esetben ki kell építeniük a hálózatokat. Ezért kezdôdött az utóbbi egy-két évben elképesztô hevességû, milliárdokat felemésztô versenyfutás a potenciális piaci résztvevôk között. Egyes esetekben a néhány éve még csak tíz-húsz, legfeljebb százmillió forintot érô kábelrendszerekért egy-két milliárdot is hajlandóak voltak fizetni új gazdáik. A piac olyannyira felpezsdült, hogy töméntelen felvásárlás, cég- és hálózategyesítés után mára gyakorlatilag elfogytak az eladósorban lévô, nagyobb kiterjedésû hálózatok.

Illegalitásban

Az erôs koncentrációs folyamat ellenére még mindig 600-700 szolgáltató üzemeltet mintegy másfél-kétezer elosztóhálózatot. Közülük sokan a mai napig „illegalitásban” tevékenykednek, ez azonban csak az egészen kis méretû, az üzleti tevékenységtôl többnyire távol álló, lakóközösségi hálózatokra jellemzô. A két országos szakmai szövetségnek 440 tagja van, a szakhatóság, a Hírközlési Fôfelügyelet pedig jelenleg mindössze 302, engedéllyel rendelkezô szolgáltatót tart nyilván. Míg azonban a fennmaradó kisebb rendszerek nem minôsülnek kábeles elosztó vállalkozásoknak, ha nem lépnek át egy telekhatáron, és így engedélyeztetésre sincs szükségük, addig a szerzôi jogi törvény szerint ugyanolyan jogdíjfizetési kötelezettség vonatkozik rájuk is, mint nagyobb társaikra. Az ASVA nevû szerzôi jogvédô egyesület két éve 98, tavaly pedig 78 nem hivatalos kábelhálózatot derített fel, melyek összesen csaknem százezer lakást láttak el mûsorokkal, és a jogdíjfizetés elmulasztásával kétszázmillió forintnyi kárt okoztak. A kábelkalózok nem csupán szerzôdés nélkül fogott tévéadásokból állítják össze saját kínálatukat, hanem esetenként videotékákból kikölcsönzött, vagy a tévébôl videóra rögzített filmekkel és más mûsorokkal is színesítik a választékot.

Az egyes hálózatok között ma még jelentôs minôségi különbségek tapasztalhatók. A Hírközlési Fôfelügyelet tavalyi felmérése szerint a nagyobb kiterjedésû rendszerek minôsége folyamatosan javul, a korszerûsített hálózatokban már nem jellemzô a minôségi panasz, a kisebb rendszereknél azonban még meg sem kezdôdött az átalakítás. Mindent egybevetve, tavaly már csaknem kétszer akkora arányban szerepeltek kiemelkedô minôsítést kapott hálózatok a felügyelet vizsgálati jelentésében, mint 1998-ban. A – legálisan mûködô – kábelrendszerek 46 százaléka érdemelt ki jó vagy kiemelkedô minôsítést, ezek a hálózatok ugyanakkor az elôfizetôk több mint 86 százalékát szolgálják ki. A felmérésbôl világosan látszik, hogy minél nagyobb egy kábelrendszer, annál jobb minôségû szolgáltatást lehet remélni tôle.

Kismonopóliumok

A piac felosztása még korántsem fejezôdött be, egyelôre még javában tart a terület- és pozíciószerzés, de már körvonalazódik, hogy mely vállalkozások lehetnek hosszú távon is a meghatározó szereplôk. A legtöbb elôfizetôt, az összes bekábelezett háztartás csaknem egyharmadát, több mint 565 ezret, a Kábelkom és a Kábeltel cégcsoportok egyesítésével két éve létrejött UPC Magyarország Kft. tudhatja magáénak. Az Európában is a legnagyobb szélessávú szolgáltatónak számító hollandiai székhelyû anyavállalat – a United Pan-Europe Communications – által birtokolt cég hazánkban csaknem félszáz településen és a fôváros 14 kerületében van már jelen. További terjeszkedésének egyrészt az szab gátat, hogy a felvásárolható rendszerek mára szinte teljesen elfogytak, másrészt pedig a médiatörvénynek az az elôírása, amely szerint egy vállalkozás nem szerezhet az ország lakosságának egyhatodánál nagyobb piaci részesedést. Utóbbi – egyébként a kontinensen máshol mindenütt, és a hazai távközlési szabályozásban is ismeretlen – feltétel pontos értelmezése ugyan még várat magára, mindenesetre a UPC immár inkább a megszerzett rendszerei korszerûsítésére koncentrál. Jelenleg a UPC-rendszerek egynegyede, egyharmada alkalmas internet- és telefonszolgáltatásra is, de a cég a jövô év végéig csaknem az összes hálózatát át kívánja alakítani. Emellett pedig más szolgáltatások piacán is úttörô szerepet vállal: digitális mûholdas televíziócsomagot, saját tévécsatornát és internet-hozzáférési szolgáltatást is indított már, a közeljövôben pedig internetes tartalomszolgáltatással is megjelenik.

A domináns telefonszolgáltató, a Matáv kábeltelevíziós leányvállalata a tavaly júliusban megszületett törvényi korlátozás ellenére is lendületesen gyarapodik, és ma már mintegy kéttucatnyi településen, köztük a fôváros jelentôs részén összesen csaknem 200 ezer elôfizetôt gyûjtött össze. A törvénymódosítás a liberalizáció, az új szolgáltatók piacra lépésének és megerôsödésének segítése érdekében mindazoknak a vállalkozásoknak megtiltotta a kábelpiaci terjeszkedést, amelyekben a Matáv meghatározó befolyással rendelkezik. A telefonóriás úgy bújt ki a rendelkezés alól, hogy a MatávkábelTV Kft. irányító szavazatainak 75 százalékát a Hungária Biztosítónak engedte át, miközben a törzstôke háromnegyedét továbbra is ô biztosítja. A tervek szerint hamarosan holdingba szervezôdô Matáv-részvételû kábeles cégcsoport tagja a MatávkábelTV mellett a Gyôrben hálózatot szerzett Németkábel Vagyonkezelô Rt. és a Délkelet-Magyarországon terjeszkedô Délkábel Kft. is.

Jelenleg már hasonló nagyságrendû, az elôfizetôi piacon 12-13 százalékos részesedésre tett szert az amerikai Prudential biztosítótársaság angliai székhelyû leányvállalatának, az Argus Capitalnak a kockázati tôkéjével tavaly létrehozott FiberNet Rt. is. A fiatal cég a fôvárosban és környékén, az északnyugati és a dél-dunántúli régióban, hét megyében eddig összesen 82 településen rendelkezik hálózatok tulajdonjogával – noha ennél egyelôre jóval kevesebb helyen szolgáltat ténylegesen –, s az év végére ez a szám a tervek szerint a százat is meghaladhatja. A FiberNet a piacon a többiekétôl eltérô stratégiát követ: felvásárlások helyett fôként új rendszerek létesítésével igyekszik teret nyerni magának, ráadásul nem a sûrûbben lakott környékekre, hanem a magasabb vásárlóerejû ügyfelek, illetve a cégek és intézmények elérésére összpontosít.

Románia legnagyobb kábeles szolgáltatójának, a Romanian Cable Systemsnek a magyarországi leányvállalata áll jelenleg a versenyben a negyedik helyen. A Hungarian Cable System Invest (HCS) érdekeltségi körébe tartozó hat cég már elhatározott és várhatóan e hónap végén megvalósuló összevonásával létrejövô Egyesült Magyar Kábeltelevízió Kft. pillanatnyilag 70 ezer elôfizetôvel rendelkezik. A hat fôvárosi kerület mellett Hatvanban, Dorogon és Kiskunhalason szolgáltató cégcsoport felvásárlások helyett ugyancsak építkezéssel próbál elôretörni, illetve – az Antenna Hungáriához hasonlóan, de vidéken egyedülálló módon – kábelfektetés helyett AM-mikro sugárzással igyekszik majd bevonni a kisebb településeket a komplex távközlési szolgáltatás világába. Ezzel a technológiával 40 tévécsatornát és internetezési lehetôséget tudnak eljuttatni útfelbontás, árokásás és kábelhúzás nélkül nagyobb távolságból egy-egy lakóközösséghez, lakótelephez, ahol már a szokásos vezetékeken osztják szét az adásokat a háztartásokba. A hamarosan Újpalotán debütáló megoldással, az infrastruktúra-építés megtakarításainak köszönhetôen az ígéretek szerint akár 30 százalékkal olcsóbban kínálhatják majd a tévécsatornákat, mint a piac nagyobb résztvevôi.

Technológiai verseny

A kábeles szolgáltatók között azonban várhatóan az éles piacszerzô küzdelem ellenére sem válogathatunk majd olyan módon, mint például a mobiltelefonos cégek között. A rendkívül drága és lassú megtérülési idejû beruházások miatt ugyanis a versenytársak nem építenek egymással párhuzamosan, azonos területen hálózatokat. Amelyik utcát vagy lépcsôházat az egyikük már behálózta, azt a többiek messze elkerülik, így az egyes körzetekben monopóliumok alakulnak ki. A szakértôk hosszabb távon inkább a különbözô jeltovábbító technológiák közötti versenyt valószínûsítik. A fôvárosban már ma is lehetôség van arra, hogy ki-ki az érdeklôdésének, igényeinek és pénztárcája vastagságának megfelelôen válasszon a kábel, az AntennaMikro vagy a UPC Direct mûholdas szolgáltatása között. A csekély vásárlóerôvel megáldott, ritkábban lakott kistelepülések jó részét viszont várhatóan még – a médiahatóság pályázati támogatási erôfeszítései ellenére is – sokáig nem ölelik magukhoz a kábelrendszerek csápjai.

Szûcs László

(Népszabadság, 2000. október 11.)

Nagy kábelcégek üzemeltetési területe

UPC – 565 ezer elôfizetô

Budapest I., II., IV., V., VII., VIII., IX., X., XI., XII., XIII., XIV., XVII., XXI. kerületei; Ágfalva, Aszaló, Berettyóújfalu, Berhida, Borbánya, Budaörs, Debrecen, Derecske, Dunaújváros, Eger, Felsôtárkány, Felsôzsolca, Gyöngyös, Gyöngyöstarján, Hosszúhetény, Inota, Józsa, Komló, Kópháza, Mályi, Mezôtúr, Miskolc, Mór, Nagycenk, Nagykálló, Nagykanizsa, Napkor, Nyíregyháza, Onga, Oros, Pécs, Pereces, Pétfürdô, Pletykafalu, Sajópetri, Salgótarján, Sopron, Sóstóhegy, Szabolcska, Székesfehérvár, Szikszó-Alsóvadász, Szirma, Szolnok, Szombathely, Tatabánya, Téglás, Várpalota, Veszprém.

Matáv – 200 ezer elôfizetô

MatávkábelTV Kft.: Budapest II., III., VIII., X., XV., XVI., XVII., XVIII., XX. kerületei; Nagykovácsi, Pomáz, Tinnye, Piliscsaba, Solymár, Esztergom, Dunakeszi, Veresegyház, Budakalász, Sopron, Fertôd, Gyôr, Marcali, Tata, Szeged, Agyagosszergény, Beled, Fertôendréd, Fertôrákos, Fertôszéplak, Kisfalud, Sopronhorpács, Und, Vitnyéd, Nyék, Érd.

Németkábel Vagyonkezelô Kft.: Gyôr.

Délkábel Kft.: Gyula, Békéscsaba, Hódmezôvásárhely, Orosháza.

FiberNet Rt. – 190 ezer elôfizetô

Budapest IX. kerülete; Bács-Kiskun, Békés, Hajdú-Bihar, Pest, Somogy, Szolnok és Tolna megye félszáz települése.

Egyesült Magyar Kábeltelevízió (HCS) Kft.

– 70 ezer elôfizetô

Budapest III., VI., IX., X., XI., XV. kerületei; Hatvan, Dorog, Kiskunhalas.

Forrás: Hírközlési Fôfelügyelet, szolgáltatók, Népszabadság

Kábelcsomagok típusa a kábel-elôfizetôk körében

Fô %

Soros kábel 1 498 258 33,0

Csillagpontos kábel 2 887 180 63,7

Összesen 4 385 439 96,7

Hiányzó adat 150 043 3,3

Összesen 4 534 582 100,0

Tervezési statisztikai régiók kábelellátogatottsága

Kábel

Nincs Van

Fô % Fô %

Tervezési Budapest 569 270 34,9 1 059 672 65,1

statisztikai Pest megye 640 535 68,2 299 126 31,8

régiók Közép-Dunántúl (FKV) 400 636 38,7 633 454 61,3

Nyugat-Dunántúl (GYVZ) 296 100 32,8 606 695 67,2

Dél-Dunántúl (BST) 404 758 46,4 468 310 53.6

Észak-Magyarország (BHN) 564 101 48,5 598 267 51,5

Észak-Alföld (HSZJ) 926 824 68,9 419 189 31,1

Dél-Alföld (BBCS) 740 354 62,2 450 768 37,8

Mûholdas vételi lehetôséggel rendelkezôk a különbözô társadalmi kategóriákban

Mûholdas vétel

nincs van

Fô % Fô %

ESOMAR5 A felsô 162 195 14,1 988 769 85,9

társadalmi BC1 207 896 16,2 1 077 434 83,8

kategóriák C2 1 037 619 31,4 2 270 794 68,6

D 305 596 33,3 613 069 66,7

E alsó 1 370 756 57,2 1 026 674 42,8

Összesen 3 084 061 34,0 5 976 741 66,0

Parabolaantennával rendelkezôk a különbözô társadalmi kategóriákban

Parabolaantenna

nincs van

Fô % Fô %

ESOMAR5 A felsô 1 007 674 87,6 143 291 12,4

társadalmi BC1 1 115 278 56,8 170 052 13,2

kategóriák C2 2 875 776 86,9 432 638 13,1

D 832 095 90,6 86 570 9,4

E alsó 2 206 048 92,0 191 382 8,0

Összesen 8 036 870 88,7 1 023 932 11,3

AntennaMikróval rendelkezôk a különbözô társadalmi kategóriákban

AntennaMikro

nincs van

Fô % Fô %

ESOMAR5 A felsô 1 049 131 91,2 101 833 8,8

társadalmi BC1 1 218 593 94,8 66 737 5,2

kategóriák C2 3 158 367 95,5 150 046 4,5

D 878 860 95,7 39 805 4,3

E alsó 2 330 144 97,2 67 286 2,8

Összesen 8 635 095 95,3 425 707 4,7

Kábellel rendelkezôk a különbözô társadalmi kategóriákban

Kábel

nincs van

Fô % Fô %

ESOMAR5 A felsô 405 076 35,2 745 889 64,8

társadalmi BC1 442 443 34,4 842 886 65,6

kategóriák C2 1 616 282 48,9 1 692 132 51,1

D 431 971 47,0 486 694 53,0

E alsó 1 633 178 68,1 764 251 31,9

Összesen 4 528 949 50,0 4 531 853 50,0