A reklámterület jogi-etikai eseteinek körébôl

A Média Ász ez év elején megjelent 12. számában

utaltunk jelen anyagra, a „Hogyan tovább?” cikkben.

A reklámterületet érintô legfontosabb

és jelenleg is hatályos, érvényes,

a gyakorlatot is szabályozni

hivatott, a Legfelsôbb Bíróság (LB),

a Fôvárosi Bíróság (FB),

a Gazdasági Versenyhivatal

Versenytanácsa (VT) és egyéb hatóságok

döntéseibôl, határozataiból, továbbá

a Szerzôi Jogi Szakértô Testület (SZJSZT)

és az etikai bizottságok

állásfoglalásaiból áll jelen válogatás.

Mivel az új gazdasági reklámtörvény csak

1997. szeptember 1-jén lépett hatályba,

így az ezt megelôzô idôszakból csak

az „idôtálló” és jelenleg is hasznosítható

anyagokat ismertetjük.

Az LB és az FB vonatkozó

döntéseit a Bírósági határozatok

címû kiadvány alapján tesszük közzé.

(Lezárva: 1998. 06. 30.)

I. BELFÖLDI REKLÁMSZABÁLYOZÁS

II. REKLÁMFELÜGYELET

III. SZERZÔDÉSEK

IV. A SAJTÓ ÉS A MÉDIA TERÜLETE

V. VÉDJEGY

VI. VERSENYTÖRVÉNY

VII. SZELLEMI ALKOTÁSOK VÉDELME:

SZERZÔI JOG,

SZEMÉLYISÉGI JOG

VIII. REKLÁMETIKA

I. BELFÖLDI REKLÁMSZABÁLYOZÁS

(lásd még a „Versenytörvény”-nél és az egyéb fejezeteknél is!)

1994. LB: A reklám nemcsak termékismertetés, tájékoztatás, hanem kiemelt célzata a „kelendôségfokozás”, túlmegy tehát a kereslet fenntartásán, a termékek közötti választás lehetôségeinek ismertetésén.

1994. LB: A szerzôdések körében a megrendelô és a közzétevô felelôssége egyetemleges, de a megrendelô és a reklámszolgáltató egymás közti megállapodása eltérhet a jogszabályi felelôsséget megosztó rendelkezéstôl.

II. REKLÁMFELÜGYELET

(a Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsának állásfoglalásait a „Versenytörvény” fejezetnél ismertetjük!)

A fogyasztóvédelemrôl az 1997. évi CLV. törvény (tv) intézkedik, s idôközben megjelent már a végrehajtási rendelete is a 89/1998. (V. 8.) Korm. sz. r. (Magyar Közlöny 38. szám). A rendelet foglalkozik a Fogyasztóvédelmi Fôfelügyelôség (FF) szervezetével, feladat- és hatáskörével, valamint a fogyasztóvédelmi bírság felhasználásával. Felügyeletét a Gazdasági Minisztérium (a rendeletben még IKIM) látja el, és hatásköre tekintetében a külön jogszabályokra is utal (ilyen például az új reklámtörvény).

A 6. § (5) bekezdése: „Az eljáró hatóság megtiltja vagy feltételhez köti annak a reklámnak, illetve támogatott mûsorszámnak a közzétételét, amelyik a reklámozásra vagy támogatásra vonatkozó elôírásokat megsérti. Ebben az esetben az eljáró hatóság bírság kiszabására is jogosult.”

A rendelet kiemelten foglalkozik a fogyasztók tájékoztatási kötelezettségével.

A reklámtörvény hatálybalépéséig az FF szabálysértési szinten foglalkozott a tiltott reklámokkal, most már a bírságolási joga is megnyílt, összeghatár nélkül. 1997. szeptember 1-jétôl így rendkívül rövid a gyakorlat. Eddig foglalkoztak a reklámfilmek vizsgálatánál – amelyeket az Országos Rádió és Televízió Testülettôl (ORTT) kértek ki – a különbözô jogsértésekkel: például a vény nélkül kapható gyógyszerek, a gyógyszernek nem minôsülô gyógyászati termékek reklámozására vonatkozó szabályok betartásával (mellékhatások ismertetése, figyelmeztetô szövegek elhelyezése). Ilyen volt még a félelemérzet keltése, a gyermek- és fiatalkorúak egészséges szellemi, erkölcsi fejlôdésének veszélyeztetése is.

Közterületi (szabadtéri) reklámozás területén a dohányáruk és alkoholtartalmú italok tekintetében esetenként sérelmet szenvedett az az elôírás, hogy közoktatási és egészségügyi intézményekben, továbbá a bejáratoktól számított 200 méteren belül ilyen reklámokat elhelyezni tilos.

A megfelelô gyakorlat kialakítása után – amennyiben ezt rendelkezésünkre bocsátják – visszatérünk az e téren elôforduló esetek ismertetésére.

III. SZERZÔDÉSEK

1992. LB: Állásfoglalás született a minta szerinti vétel szabályainak alkalmazásáról, ha az értékesítés katalógus útján történik. Az eset kapcsán reklámtárgyakat kívánt vásárolni a megrendelô karácsonyi ajándékozásra, megbízási szerzôdéssel. A vállalkozó a szerzôdést visszaigazolta és december elejére vállalt szállítást. Mivel nem volt raktáron az ajándéktárgy, így azokat a vállalkozó máshonnan szerezte be magasabb árért, de e körben a szerzôdést nem módosították. A többletkiadás a vállalkozó terhére maradt, mivel közömbös a megrendelônek, hogy a vállalkozó az árut raktáron tartja-e vagy máshonnan szerzi be.

1993. LB: A vállalkozó akkor is igényt tarthat a díjra, ha a hirdetések (plakátok) elhelyezésére kötött szerzôdés teljesítése azért vált lehetetlenné, mert az anyagot a megrendelô nem bocsátotta rendelkezésre. (Közbensô intézkedés, illetve anyag-, adatszolgáltatás elmulasztása!) A vállalkozó kizárta a szerzôdésben a késedelmes plakátszállítást, így a megrendelô elzárta ôt a teljesítéstôl, szerzôdésszegést követett el. A vállalkozó a hatósági engedélyeket beszerezte, a reklámhelyeket már nem tudta értékesíteni, így nem állt fenn a megrendelô hivatkozása, hogy „egyoldalú elôny”-höz jutott és „jogalap nélkül gazdagodott”.

IV. A SAJTÓ ÉS A MÉDIA TERÜLETE

(lásd a VII. fejezetet is!)

Régebbi, de érvényes LB-döntés: sajtóhelyreigazítás igénye reklámtevékenységnél is felmerülhet, akár személyiségi jogsértésnél, akár elhunyt személy kegyeleti jogát sértô esetben.

1994. LB: Újsághirdetésben videokazettát – ami sajtóterméknek minôsül – ajánlott valaki. Ezek használt kazetták voltak és ajándékba kapta ôket, tehát jogszerûen került a birtokába. Nem másolta le a kazettákat, így nem okozott senkinek vagyoni hátrányt és tevékenysége nem volt üzletszerû, így a Btk. szerint is elôkészületi cselekmény maradt.

1996. LB: Valaki jogosulatlanul másolt videokazettákat, majd ezeket értékesítette. Az eljárás során a kazettákat lefoglalták, elkobozták és jogosulatlan forgalmazás miatt a személyt pénzbüntetésre ítélték.

Az ORTT állásfoglalása az európai, illetôleg magyarországi gyártású mûsorszám meghatározásáról. Megjelent a Magyar Közlöny 1996. XII. 19/113. számban.

Az eldöntés során a gyártó, a producer, a kooperáció vagy koprodukció ténye, a szerzôk személye, a stúdiók, továbbá az állampolgárság a meghatározó (lásd az 1996. évi I. tv.-t „a rádiózásról és a televíziózásról” – ez a médiatörvény! –, s ennek a 28. §-át, amely a közszolgálati televíziók 1997. január 1-jétôl kezdôdô ilyen irányú kötelezettségét szabályozza.

V. VÉDJEGY

Az új 1997. évi XI. tv. 1997. július 1-jén lépett hatályba, s így az új gyakorlat még nem alakult ki, s nem áll rendelkezésre. E körben a jövôben is – de már az új szabályozás szerint elbírálandó védjegybitorlási perek jelentkezhetnek, amelyeknél az üzleti etika szerepe kiemelendô, továbbá névhasználati viták merülhetnek fel (például összetéveszthetô nevek kizárása: Nivea-Tímea, Pilsner-Pilsener) stb.

VI. VERSENYTÖRVÉNY

Az új 1996. évi LVII. törvény 1997. január 1-jétôl lépett hatályba, így azon ügyekbôl adunk válogatást, amelyek jelenleg is még alkalmazhatóak lehetnek és a Versenytanács döntése után már bírósági szintre kerültek. 1997-1998-ból még csak az elsô fokú VT-döntések állnak rendelkezésre. A nem sorrendben közölt évszámok azt jelenthetik, hogy egy régebbi ügyben ekkor döntött véglegesen az LB, illetve az FB (helybenhagyta, hatályon kívül helyezte vagy a bírság összegét csökkentette).

A fogyasztók megtévesztése területén (az új tv.-ben ez a cím már nem szerepel, de egyéb cím alatt is elkövethetô ezen jogsértés):

1992. LB: Egy Persil-nyereményakcióval kapcsolatban a VT elmarasztalását az LB hatálytalanította, mivel 264 ezer doboznál csak 45 ezerben bizonyított az ajándékszelvény behelyezésének elmaradása. Itt a töltôgépsor meghibásodott és kézi behelyezésre kellett áttérni. Az LB szerint ez a mennyiség mûszakilag megengedett, megfelel a társadalmi elvárásnak, s a gazdasági életben kialakult szokásoknak. A cég kellô gondosságot tanúsított, s magatartása megfelel az üzleti tisztesség követelményének.

1993. LB: (2-2 millió Ft bírság): A Fogyi nem fogyasztó, hanem fogyókúrás tabletta – ami lényeges különbség – és önmagában nem idézi elô a súlycsökkenést, ahogy hirdették, csak diétával, kis kalóriafelvétellel. Ebben az ügyben a kreatív tevékenységet végzô reklámszervezeteket is elmarasztalták.

1993. LB: (150 ezer Ft): Egy kiállítást vidéken megtévesztôen hirdettek: X elnevezésû kiállítást helyettesítô Y elnevezésû kiállítás, ami kizáró szóhasználat és esetlegesen arra is gondolhat a célzott olvasó, fogyasztó, hogy a másik mûködô cég már megszûnt és teljesen más, új kiállítás lesz helyébe.

1993. LB (a VT határozatát hatályon kívül helyezték!): A reklámfilmben egy stilizált Omo-tesztlabor volt látható, utaltak az ún. „szokásos” mosóporra, és a szövegben kiemelték, hogy „csak az Omótól lett ilyen!”, ti. tiszta a ruha. A sugárzás 126 alkalommal történt. Az LB szerint a szokásos mosópor meghatározás csak elméleti kategória, nem konkrét áruösszehasonlítás. Ezzel a reklámozó csak az általános színvonalra utalt, reklámpszichológiai elképzelését közölte az új termék bevezetésekor.

1995. LB: (60 millió Ft): A Home Shopping csomagküldô cég csak postafiókot hirdetett (ezért is változott meg 199-ban a reklámozásra vonatkozó rendelkezés: a székhely, telephely közlésének szükségessége), a huszonnyolc árut csak fényképrôl, szövegbôl ismerhette meg a vásárló. Az áruk egy része rossz minôségû volt – akadt, amelyek forgalmazását a Kermi is megtiltotta –, tehát tisztességtelenül reklámoztak, forgalmaztak, a konkurenciának versenyhátrányt okoztak ezen az új, az áruforgalmazás speciális módját bevezetni kívánt területen.

1995. LB (10 millió Ft): Egy vegyiárukkal, kozmetikumokkal foglalkozó cég garantált testsúlycsökkentô szert, fiatalító készítményt és szôrtelenítôt – amelyek „csodálatos hatást” ígértek – reklámozott. Az idegen nyelvû szövegek lefordítása ellenôrzés nélkül történt, a szerek hatása tudományos eredményekkel nem volt alátámasztható. Magas reklámköltséggel új értékesítési formát kívántak bevezetni, de az információk ellenôrizhetetlenek voltak. A döntés a fogyasztók érdekvédelmét célozta: 400 ezer fogyasztóhoz jutott el a reklám, amely veszélyeztette a versenyhez fûzôdô érdeket és a verseny tisztességét.

[Ez ügy kapcsán került kiadásra a 7/1994 (IV. 20.) NM sz. r. „a kozmetikai készítmények forgalomba hozatalának egészségügyi feltételeirôl” és a 10. §-a foglalkozik a reklámozással.]

1995. LB (6 millió Ft): Asztrológiai tanulmány reklámozásánál személyre szóló „tökéletes, pontos” horoszkópot ígértek, holott az eljárás számítógépes adatbázison készült, az egyéniesítés, visszakorrigálás hiányzott és a megrendeléshez 1494 Ft-ot kellett beküldeni. A fogyasztókhoz 746 ezer 444 direkt mail (DM = közvetlen posta) levél ment ki, amelyre 35 ezer megrendelés érkezett. A reklám a hiszékenységet kihasználta, valótlan tényen alapult, feleslegesen zaklató, balsejtelmû, a tudományosság látszatát keltô eljárás, egyben ügyfélszerzô eszköz volt.

1995. LB (200 ezer Ft): Parfüm megtévesztô áruösszehasonlítása. Egy illatutánzat hirdetése kapcsán közölték, hogy az „nem különbözik” a világmárkáktól, „csak 200 Ft-ért is megvehetô”, „tökéletesen illathû másolat”.

A vizsgálat – amely elfogulatlan, szakszerû és a nyilvánossággal közölt adatokon alapuló volt, megállapította, hogy csak utánzat a termék, s a reklám a fogyasztók meglévô áruismeretére, vásárlási szokásaira alapozott megtévesztô módon.

1995. LB (350 ezer Ft): X kiadó és Y médiaszervezet közötti vita: a szervezet indokolatlanul elzárkózott a rádió és televízió heti mûsorleírásának az e téren versenytárs kiadó számára történô értékesítésétôl. A szervezet visszaélt gazdasági erôfölényével, ezzel versenytársának hátrányos helyzetet teremtett, a piacra lépését akadályozta, így egy sajátos árunál diszkriminatív eljárást alkalmazott, a gazdasági versenyt veszélyeztette. Zavarta a piaci morált, a verseny tisztaságát, sértette a fogyasztók érdekeit.

1995 LB (különbözô mértékû 10 milliós nagyságrendû bírságok mindkét konkurens cégnek): Az úgynevezett „fogkrémvita” két versenytárs között folyt. A tényállás a fogyasztók megtévesztése és tisztességtelen piaci magatartás volt. A reklámban nemzetközi testület megállapítására hivatkoztak, holott a tudományos vita még nem zárult le, a terméket „a magyar fogorvosok ajánlották”. Ezt a reklámban fogorvosi rendelô, illetôleg fogorvos szerepeltetésével tették hatásosabbá. Szlogen volt még: „a legtöbb fogorvos használja”, „egyedülálló, hatékonyabb, világelsô”, amelyek közül egyik sem bizonyított. A reklám a versenyhez fûzôdô érdeket jelentôsen veszélyeztette, a versenytársi érdeksérelem nagy volt, ugyanakkor a termékek minôsége mindkét cégnél kiváló.

1995. LB (3 millió Ft): A „legjobb” minôsítés használata mint versenyjogi sérelem: ez két tejgyártó és -forgalmazó cég vitája volt, és az áru lényeges tulajdonságát érintette, szerepelt még a „legfinomabb” jelzô is. A legjobb mindenképpen negatív összehasonlítás, mivel ebbôl az következik, hogy a többi csak rosszabb lehet. Ugyanakkor nincs objektív bizonyíték, csak szubjektív alapon nyugvó értékelés. (Esetleg legjobban ízlik vagy legkedveltebb lehet, de mindenképpen hiányzik az objektív-tudományos vizsgálatok eredménye.)

1975 LB (1 millió Ft): Két videóforgalmazó cég vitája, amely során megállapítható a tisztességtelen piaci magatartás, illetve a fogyasztói érdeksérelem. A szlogen: X cég „kazettája összehasonlíthatatlanul jobb” a másikénál. Ez utal a szinkronra, a képminôségre, az árra. Itt egyértelmûen megállapítható a gazdasági versenyhez fûzôdô közérdek veszélyeztetése, továbbá a versenytársnak okozott kár.

1996. FB (10 millió Ft): Csomagküldô szolgálat keretében értéktelen nyereménytárgyakat „luxus” tárgyként jelöltek meg, ezzel megtévesztették a fogyasztót. Egy márkás tévé reklámozása kapcsán 450 ezer 68 DM-levelet küldtek ki, a termékre 44 ezer 580 megrendelés érkezett. Az egyidejû sorsoláson 401 ezer 669 fogyasztó vett részt. Itt a szlogen „Nyereményjáték háztartási készülékért” volt, és hétfajta – ebbôl hat nagy értékû – nyereménytárgyat jelöltek meg, de csak egy primitív szerkezetû háztartási fóliahegesztôt kaptak, amelynek használati értéke nem volt.

1997. (Itt már az új törvény lépett hatályba, új meghatározásokkal, bírósági döntés még nincs!):

X kft.-nél megállapítható volt a fogyasztói döntés tisztességtelen befolyásolása, ezért a VT 1 millió Ft-os elmarasztaló határozatot hozott. Egy édesítôszer tévéreklámjánál közölték, hogy „nincs keserû utóíze mint a Saharinnak”. Ezen reklám a versenytárs termékének kedvezôtlen tulajdonságára utalt, valótlanul, mivel csak hôkezelés után kesernyés a Saharin, asztali fogyasztás esetén nem. A bírság összegénél meghatározó volt, hogy a fogyasztók széles körét érintette, de a reklám rövid idôtartamig futott.

Egy kábeltévés céget 300 ezer Ft bírságra köteleztek. A szlogen: „Csak nálunk kaphatók!” Ez a kék nyomás uralja a hirdetést, megtéveszti a fogyasztót, befolyásolja a döntését, mivel az átlagos fogyasztó elsô benyomása a vásárlásra késztetés. Mivel a termék máshol is kapható volt, ezért a fogyasztót megfosztotta a racionális döntés lehetôségétôl. A reklám tisztességtelen volta a versenyt is torzította, a versenytársakat hátrányos helyzetbe kényszerítette. Az összegszerûség megállapításánál figyelembe vették, hogy a fogyasztók szûk körét érintette a reklám.

Egy nagykereskedelmi vállalat 500 ezer Ft bírságban részesült, mivel a reklámban közvetített részinformációval a fogyasztót megtévesztette és döntését tisztességtelenül befolyásolta. Egy háztartási készülék hirdetésénél közölte, hogy „semmit sem kockáztat: bolti vásárlásnál is nyolcnapos pénzvisszafizetési garancia” áll fenn. Ugyanakkor az üzletben egy feliratot helyeztek ki, hogy a fenti szlogen itt nem érvényes, itt a kedvezményt nem alkalmazzák, csak telefonos megrendelésnél. Az ilyen reklámok hatásukban vizsgálandók, és náluk a valóságtartalom a fontos.

Versenyjogi jogsértés egy hirdetési magazin példányszámra vonatkozó valótlan adatközléssel, amiért a kft. 100 ezer Ft bírságot kapott. Egy hirdetési magazinban 25 000 példányszámról tájékoztatta a fogyasztót, és ez valótlan, pontatlan tájékoztatás volt e lényeges tulajdonság tekintetében. A tényszám: a 10 ezret ugyan meghaladta, de a 20 ezret nem érte el. A hirdetés célja az ismertté tétel volt, amelyen belül lényeges az, hogy egy lap milyen széles körû pontenciális vásárlói réteghez jut el. (Ez befolyásolhatja a megrendelôt abban, hogy ide adja-e fel a hirdetését vagy pedig más, nagyobb példányszámú sajtótermékbe.)

Ingatlancím-közvetítôi tevékenység hirdetésénél a valótlan információ versenytörvénybe ütközik, ezért a kft. 200 ezer forint bírságot kapott a VT-tôl. A kft. díj ellenében címközvetítést végzett, felelôsség és figyelemmel kísérés nélkül. Tevékenysége nem érte el az adatbanki szintû szolgáltatást. Ennek ellenére 5000 Ft közvetítési díjat vett fel és ügyfeleivel aláíratta, hogy „az irodában elhelyezett szerzôdési feltételeket elfogadja”, továbbá, hogy „a kapott címek helyességéért az iroda nem vállal felelôsséget”.

Ezen felül 195 eladó lakást hirdetett, és négyzetméterárként 25-30 ezer forintot jelölt meg, amely irreális és a piaci szint alatt van.

Fenti módszerekkel a fogyasztók választási szabadságát indokolatlanul korlátozó üzleti módszereket alkalmazott, elsôsorban kispénzû fogyasztókkal szemben. Megbízhatóságát is veszélyeztette, mivel a minimális követelmény sem volt biztosítva, és nem volt kontrollált adatszolgáltatás. Veszélyeztette tehát a gazdasági versenyt is, eltorzította a piaci viszonyokat és ezen szolgáltatás hitelét rontotta.

Vásárlói klubot szervezô bt. 100 ezer Ft bírságban részesült fogyasztói döntés tisztességtelen befolyásolása miatt. Szórólapterjesztésre munkaerôt keresett 400 Ft/óra bérért, hosszú távra, kötetlen munkaidôvel. Ugyanakkor a jelentkezônek a klubba is be kellett lépnie, évi 3000 Ft-os tagsági díjért. Késôbb kiderült, hogy órabért nem fizet, csak tiszta jutalékot. A végsô célja nem a munkavégzési lehetôség biztosítása, hanem a klubépítés volt olyan módszerrel, amellyel jövedelem hamis látszatát helyezte kilátásba.

1998. Egy utazást szervezô bt.-re 100 ezer Ft bírságot szabtak fogyasztók megtévesztése miatt. Programfüzetében, továbbá szórólapokon olyan szolgáltatást ígért, amit a teljesítés során nem kívánt nyújtani. Ez, mivel vacsoraszolgáltatás volt, lényeges feltételnek minôsül. A piaci versenyt tehát tisztességtelen eszközökkel kívánta folytatni a versenytársak rovására. Az utazásszervezô egyébként a közremûködôjéért – tehát az utazási irodáért – úgy felel, mintha az ügy kapcsán maga járt volna el.

Kereskedelmi és csomagküldô kft.-t 500 ezer forintra bírságoltak a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolása miatt. Egy „Kék kereszt” elnevezésû amulettet újságokban, továbbá 102 ezer 526 DM-levélben fiktív áron hirdetett azzal, hogy „sikersorozattá” teszi az életét, aki hét napon belül 20 ezer Ft helyett 2999 Ft-ért megrendeli az amulettet. Ennek a beszerzési árra 1,9 USD/db + 10,1% vám volt, a belföldi értéke pedig kb. 500 Ft lehetett primitív kidolgozása miatt. A keresztre 6177 megrendelés érkezett 14 millió 599 ezer 461 Ft-ért, ebbôl csak 458-at küldtek vissza. A reklámakció a hitre épült, s a tudományos bizonyítás fogalmilag kizárt volt. A csoda nem kapcsolódhat tömegtárgyhoz, esetleg egyedihez igen. Az ügyben nem az ár, hanem a tulajdonság volt a befolyásoló tényezô.

Rádiótelefon-ajánlás ügyében 500 ezer Ft bírság. Az akció a fogyasztót megtévesztette és alkalmas volt a fogyasztói döntés befolyásolására. A reklám az áru használhatósága szempontjából lényeges tulajdonságot hallgatott el, ugyanis a készülék újszerû mûködéséhez tartozék volt szükséges, ami a kiskereskedelmi forgalomban ekkor nem volt kapható. (Az újszerû mûködés: csatlakozás személyi számítógéphez, nyomtatóhoz, másik rádiótelefonhoz.)

Fiktív, eltúlzott állítások reklámozása egy ékszerész kft.-nél, amikor is különösen elônyös vásárlás hamis látszatát keltették. A bírság 1 millió Ft volt. A reklámban egykarátos gyémántköves gyûrût hirdettek, 99 ezer Ft-ért, s azt sugallták, hogy ez a gyûrû 1 millió forintba is kerülhet, értékálló, jó befektetés reklámáron ami vissza nem térô lehetôség. A gyûrûbôl négy darabot adtak el. Ténylegesen 0,02-0,03 karát volt, nem modern csiszolású, vegyes tisztaságú, gyenge minôségû, sárgás színû, felületi repedésekkel, maximum 84 ezer Ft-ot ért.

A zafirköves gyûrû ára 29 ezer Ft volt, ebbôl 47 db-ot adtak el. A termék gyenge minôségû volt és nem kézi munka. Ugyanakkor úgy hirdették, hogy a „többszörösét éri”.

Kereskedelmi szolgáltató kft. mint könyvkiadó 200 ezer Ft bírságot kapott, mivel ugyanazon mûvet eltérô címekkel jelentette meg, erre irányuló figyelemfelhívás nélkül. Stephen King: „Eyes of the Dragon” – mesekönyv

1. kiadás: „A sárkány szeme” – ez 90 ezer 906 pld.-ban jelent meg

2. kiadás: „A szem”

3. kiadás: „A mágus” – e két utóbbi azonos szövegû az elsôvel, eltérô borítóval.

Az eltérô címmel történô megjelentetés lehetséges, azonban jól láthatóan, feltûnôen jelezni kell, hogy miben különbözik és miben azonos a megelôzô kiadással. Az átlagfogyasztónál az elsô benyomás a lényeges, a szerzô neve és a mû címe a mérvadó a vásárlásnál.

Könyvkiadó és könyvterjesztô kft. 200 ezer Ft bírságot kapott a fogyasztói döntés tisztességtelen befolyásolása miatt.

Agatha Christie „A tükrökkel csinálják” mûvét jelentette meg 1997-ben és 1998-ban 14 ezer 34 példányban (ebbôl eladatlan 4079 pld.) Ugyanezt Szemfényvesztés címmel már 1990-ben 40 ezer pld.-ban könyvként és 80 ezer pld.-ban képregényként már megjelentetette. Ugyanígy 1997-ben A ház a világ végén címmel 15 ezer 500 példányban (eladatlan: 767 pld.) megjelentette az 1990-ben A vörös sál címen 80 ezer páldányban könyv és 80 ezer példányban könyv és képregény formájában már kiadott mûvet.

A Gazdasági Versenyhivatal havonta megjelenô lapja, a Versenyhivatali Értesítô, amelyben rendszeresen megtalálhatók mind a Versenytanács döntései, mind pedig a bírósági végsô ítéletek. Évenként közli a Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsának elôzô évi állásfoglalásait is, amelyek az általános következtetéseket hivatottak levonni. Például 1997-re:

– egy reklámígéret „becsalogató hirdetés”-nek minôsül, ha nincs valóságtartalma és alkalmas a fogyasztói döntés tisztességtelen befolyásolására

– egy terméknél lényeges tulajdonság az elôállítás helye, ha az a minôségre is vonatkoztatható

– nyereményjátéknál a részvételi feltételeknek egyértelmûen észrevehetôknek, olvashatóknak kell lenniük

– a versenytörvény rendelkezéseivel folyamatosan szembehelyezkedô vállalkozásnál indokolt a kiszabott bírság azonnali végrehajtásának elrendelése, már a Versenytanács határozatában is.

VII. SZELLEMI ALKOTÁSOK VÉDELME

SZERZÔI JOG, SZEMÉLYISÉGI JOG

1992. LB: A szerzô jogainak megsértését jelenti, ha a mûvész hozzájárulása nélkül változtatást hajtanak végre a mûvön.

1992. LB: Mûvészi fénykép felhasználása tárgyában szóban, ún. „ráutaló magatartással” jött létre a szerzôdés. A felhasználási szerzôdést írásban kell megkötni, így a szóbeliség semmis, érvénytelen. De: mivel ez esetben a szerzôdés teljesítése elôtti állapot nem állítható vissza, jár a szerzôi díj, aminek mértéke szabad megállapodás tárgya is lehet.

1993. LB: A közélet szereplôi (közszereplôk) is indíthatnak személyiségvédelmi pert. Az ügyben az érdekelt tiltakozása ellenére negatív ábrázolást jelentetett meg egy képeslap (a fejéhez alaktalan testet montíroztak). A politikai szatíra sem lehet a szabad véleménynyilvánítás területe az esetben, ha a fénykép nem közszereplésrôl készült, az érdekelt nem járult hozzá, s az ábrázolási mód nôi mivoltában, emberi méltóságában is sértette az érdekeltet, így a sajtóval szemben nem lehet védtelen. Pszichés vonatkozású életnehezülés, s közéleti tevékenysége során tekintélyvesztés lehetôsége állt fenn, így jelentôs nem vagyoni kárt is megállapított a bíróság.

(1994-ben az Alkotmánybíróság is határozatot hozott a hatósági vagy hivatalos személy becsületének vagy jó hírnevének büntetôjogi védelmérôl. Megállapította, hogy a szabad véleménynyilvánítás a közszereplônél ugyan tágabb, de büntethetô, ha a tényállításról, híresztelésrôl a közlô tudta, hogy a közlés lényegét tekintve valótlan, illetve errôl azért nem tudott, mert a foglalkozása alapján a rá háruló szabályok szerint elvárható figyelmet, körültekintést elmulasztotta.)

1994. LB: Az ügyben az érdekelt személyrôl hozzájárulásával fénykép készült, amit késôbb hozzájárulása nélkül egy cikk illusztrációjaként felhasználtak. Mivel ez a személyiségi jogot sértô, szakmai-erkölcsi téren emberi jó hírnevének, becsületének megsértésére, kedvezôtlen értékítélet kialakítására volt alkalmas, nem vagyoni kárt állapított meg a bíróság a sértett javára. Kiemelték az indokolásban, hogy a fénykép és a cikk között tartalmi összefüggés volt.

1994. LB: A személyi jogaiban megsértett személy – választása szerint – pert indíthat: a kiadó, a lapalapító, a szerkesztô, az újságíró, a nyilatkozattevô vagy az olvasói levelet író személy, illetve valamennyiük ellen. Ez esetben alkalmi pertársaság jön létre, s felülvizsgálat esetén a döntés kiterjed valamennyiükre.

1995. LB: Személyiségijog-sérelem, sajtóhelyreigazítás: egy mûvészegyüttest – hozzájárulása nélkül – „reklámozóként” tüntettek fel egy sajtóközleményben, így hamis látszatot keltettek. A cél forgalomnövelés volt, s tudták, hogy a „reklámozó” személyek befolyásoló tényezôk.

A Szerzôi Jogi Szakértô Testület (SZJSZT) állásfoglalásai

1972. A reklámgrafika, alkalmazott grafika s a célja: kereskedelmi propaganda (reklám), a kereskedelmi forgalom növelése, figyelemfelhívás, a vásárlókedv fokozása.

1972. Felhasználáson azt a folyamatot kell érteni, amely során a mûvet a nyilvánosság felé közvetíti. A mû kiállítása felhasználás, amelynek ellenében az alkotót szerzôi jogdíj illeti meg. Itt felhasználási szerzôdés vagy alkotói megbízás szükséges, mivel a célzat a mû tartalmi felhasználása.

1975. Modellfotó esetében – ha a szabász is egyetért – elvileg nem kizárt egy másik félnek is a megjelölése tervezôként. A divatrajz készítôje azonban alkotómûvész, és ehhez tevékenységhez képest az esetleges ötletadás nem meghatározó a mûvészi, alkotói folyamatban.

1975. A téma, az ötlet önmagában nem mûvészi alkotás, a feldolgozás minôsége, eredetisége, sajátossága teszi azzá.

1990. Reklámgrafikai alkotás (adószempontokat is figyelembe véve!) szabad szellemi tevékenység keretében mûvészi alkotásokról nyomdai elôkészítés céljára készített fotórajzok, szitanyomások, valamint retusálások: az 1969-es MM-rendelet szerint a rajz, festés, szobrászat, metszés, kô- stb. nyomás útján elôállított alkotások és azok tervei szerzôi jogi védelem alatt állnak. Elôfeltétel: egyéni, eredeti, sajátos mû legyen. Egy 1982-es MM-rendelet szerint a bírálat során a konkrét alkotást is minôsítik.

1991. Grafikai mû (térkép) jogosulatlan felhasználása: egyperces reklámfilmben mûanyag bevonatú rézcsövet reklámoznak, egy megvásárolható Budapest-térképen öt másodperc idôtartamig. Formailag és tartalmilag a térkép meghatározó, részei is láthatók, így azonosítható. A térképgrafika a film szerves része, a videotechnikus a grafika adaptálása után a csövet (terméket) „futtatta” a térkép „útjain” és ez a termék mind szélesebb bevezetését, alkalmazását célozta a fôvárosban. Az eset kereskedelmi-gazdasági célú, jövedelemszerzésre orientált, így nem az ún. „szabad felhasználási” körbe tartozik.

Budapest grafikai látképe grafikusmûvész szellemi alkotása, amely Budapest utcáit, a középületeket stb. perspektivikusan ábrázolja, tehát a szerzô elôzetes hozzájárulására lett volna szükség. Így a személyhez fûzôdô jogot is megsértették, és nem vagyoni kár megállapítása is indokolt. A testület kiemelte: „Az alkotó ember fokozottabb társadalmi megbecsülése olyan kívánalom, amely az alkotó ember védelmét az egyoldalúan beszûkült, piacorientált szemlélettel szemben szükségessé teszi. A mûvész szellemi alkotása nem szabad préda tárgya, amelyet gátlás nélkül lehet felhasználni üzleti haszonszerzés végett.” Fenti ügy is az alkotó ember lebecsülése, mivel a grafikusi ábrázolaton szerepel a grafikus neve, címe és a jogvédelemre utaló jelzés is.

1994. Sajtófotók rokonjogi védelme, díjazása: egy fényképkészítô lapkiadó ellen szerzôi jogsértés címén indított pert. Az újságban nyolc fotó nyomdai úton reprodukált képe jelent meg, öt pedig megcsonkítva, megváltoztatva került a nyilvánosság elé, név feltüntetése nélkül. Ezek nem mûvészi fényképek voltak (tárgyfotó, riportkép), azonban a fotókészítô neve és a nyilvánosságra hozatal éve szerepelt rajtuk, így azokat az ún. „rokonjogi védelem” illeti meg. A nem vagyoni kárnak, kárpótlásnak az alapja az volt, hogy a kiadó kifejezett tiltás ellenére járt el a jogsértô közzétételkor. Így a közlés alkalmas volt arra, hogy a fotót készítô személyrôl a helyi közösségen belül mûvésztársai, barátai, ismerôse, valamint a potenciális felhasználók körében kedvezôtlen értékítéletet alakítson ki.

1994. A szakvélemény mint szerzôi mû: a képzô- és iparmûvészeti alkotásokkal foglalkozó zsûrikben szakértôként részt vevô mûvészek számára kifizetett honorárium szerzôi jogvédelem alatt álló tevékenységbôl származó jövedelem. A szakvélemény, mint tanulmány, részesülhet szerzôi jogvédelemben, ha ezen mûbírálatban a részt vevô mûvész egyéni, eredeti módon fejti ki gondolatait a szakmai kérdésekrôl. Ez azonban független a bírált mû esztétikai értékétôl, de hitelesíti annak szerzôi jogi minôsítését. A szakértôtestület tagjai szabad alkotó mûvészek szakmánként besorolva. Komplex mûvészeti alkotásoknál, komplex bírálat is lehetséges.

1995. Reklámgrafikai mû jogosulatlan megváltoztatása. A Hélia-D embléma három eredeti példánya és a megváltoztatott rajzok voltak a bírálat tárgyai: a mû megváltoztatásához szükség van a szerzô hozzájárulásához; ez az alapelv. A megbízó jogosult ugyan a tervezés során bármilyen esztétikai, technológiai vagy egyéb célszerû változtatást kérni a szerzôtôl, de csak a mû elfogadása, jóváhagyása elôtt! A védjegy jól formált, esztétikus grafikai megjelenítésével jól szolgálta az árucikk bevezetését és alkalmas volt a márkának a közönség körében való rögzülésére kül- és belpiacon egyaránt. Teljes változtatásról nem volt szó, csupán átrajzolások és kiegészítések következtében elôállt, a formai megjelenítést befolyásoló szakmai minôségcsökkentésrôl.

Az alkotómûvészek presztízsét mûveik megbízható színvonala határozza meg valamennyi mûvészeti ágban. A „változtatás” az alkotó megítélését is rontja. A nyomda szerint a módosításra a gyártás során elôállt technikai akadály miatt (!?) került sor. A testület megállapítása szerint a mûvész által készített grafika eredeti formájában is alkalmas volt a vásárlói érdeklôdés felkeltésére.

1995. Videofôcím (logo) oltalma: Egy filmvállalkozónál vállalkozási tevékenység keretében tíz-tizenöt másodperces logót (fôcím vagy szignál a mûfaj) rendelt meg egy videostúdió, lemezkiadó, videomûsorgyártó szervezet. Vita alakult ki, hogy az elkészült logo tartalmilag színvonalában nem tükrözi a tevékenységet. A bíróság ítélkezésénél a testület véleményét fogadta el, amely az volt, hogy a fôcím (logo) tükrözi az alperesi videostúdió lemezkiadói és videomûsorgyártói tevékenységét. Az elkészült mû megfelel a logóval mint mûfajjal szembeni átlagos mûvészi és szakmai követelményeknek.

VIII. REKLÁMETIKA

Az Önszabályozó Reklám Testület (ÖRT) 1996 márciusában alakult meg, s amennyiben publikálhatóvá válnak állásfoglalásai, úgy ezeket a Média Ász ismertetni fogja a késôbbiek során.

Az 1997-es új, közös Magyar Reklámetikai Kódex a Média Ász 12-es, 1998 márciusában megjelent kiadásának 374. oldalán található.

Az alábbiakban az 1975-ben megalakult Magyar Reklámszövetség Etikai Bizottsága elé került (EB) legjellemzôbb eseteket és a bizottság állásfoglalásainak lényegét ismertetjük kivonatolva.

1990. Az Epasel kapszula tévéreklámja túlzó, félrevezetô volt, itt gyógyhatású termékrôl, nem gyógyszerrôl volt szó (amelynek reklámozása akkor tiltott volt), s azt sugallta, hogy a szer alkalmas az infarktus megelôzésére, s egyben kiegyenlíti a dohányzás, alkoholfogyasztás kockázati tényezôit.

(Ugyanezen évben került a bizottság elé az Esterin tabletta reklámja. a kifogás az volt, hogy orvos reklámozza. Etikai sérelem nem állt fent, mivel a reklámozó személy Brinkmann professzor volt, a Schwarzwald klinikából, vagyis egy színész.)

1992. Az Always Plus reklámja nem sértette a közerkölcsöt, csak az ízlések különbözôek. A szereplô visszafogottabb lehetett volna, mert elôadásában a magyarosított szöveg „tanúságtevô” és „misztifikált” volt, s távol állt a magyar mentalitástól. (Az MTV elnöke akkor utasítást adott ki, hogy a reklámfilmet csak 21.30 után lehet sugározni.)

1994. A Nutra Sweet édesítôtabletta reklámja. A szlogen az volt, hogy „cukor nélkül édesebb az élet!”, tehát a cukorgyártók számára negatív szöveg volt és kizáró jellegû. Még egy kifogásolt szó volt a reklámban, hogy „káros”, e helyett csak „kedvezôtlen” mellékhatásra lehetett volna utalni. A változtatásokat átvezették.

1994. A „HB, a hûs barát!” szlogen kifogásolható volt, mivel az elsôbbséget a Balatonboglári Állami Gazdaság szlogenje „BB, a hûs barát!” szerezte meg. Tehát az volt a kifogásolható, hogy reklámötletet engedély nélkül vettek át az elsôbbséget élvezôtôl.

1995. „No 1” (elsô, elsô számú) szlogent alkalmazott egy sörgyár az egyik márkájával kapcsolatban, ez félrevezetô, megtévesztô volt, mert ha például a sörgyárnak lett volna No 2 terméke, a No 1 ezzel szemben jelenthetett volna elsôbbséget.

1995. A Volkswagen reklámszövegét („Kovács úr megvette élete... autóját”) a késôbbiek során átvette egy cigarettagyártó. Óriásplakátján cigarettadobozát szerepeltette autóként, két kerékkel és ezzel a szöveggel: „Kovács úr megvette élete harmadik autóját”. Itt az ötlet és az alapmotívum felhasználása jogtalan volt, nem beszélve arról, hogy Kovács úr, a modell nem dohányzik.

1995. Az Opel kifogásolta a megjelent következô szlogent: „A Ford legkedveltebb modellje, az Astra ára alatt raktárról, azonnal!” Ez egyértelmûen meg nem engedett összehasonlítás.

1995. Szabó Imre csecsemômodellként történô szerepeltetése növényi olaj reklámján: itt a szponzoráló cég névtelenül szerepelt, s az egészségvédelmet összekapcsolta a napraforgóolaj reklámjával. A tévésugárzás leállításra került, mivel burkolt reklámról volt szó, az egész reklám félelmet keltô volt, továbbá a kiskorút kiszolgáltatottan ábrázolták.

1996. Cigaretta formájú utcai csikkgyûjtô kihelyezhetô-e (akkor a dohányreklám még tilalom alatt állt, most pedig esetleg a 200 méter távolság kaphat szerepet). Ez reklámhordozónak minôsül, nem konkrét termékreklám, tehát nincs etikai sérelem (jogsérelem se!).

1996. Egy budapesti sörgyár a soproni Tûztornyot (a hûség jelképét) szerepeltette a címkéjén. Ez egy reklámötlet engedély nélküli utánzása, mivel a Soproni Sörgyár 1992 óta szerepelteti címkéjén (elsôbbség).

1996. Iskolán belüli reklámozás: oktató-nevelô intézmény fogyasztó, szolgáltató, néha vállalkozó is lehet a piacgazdaságban. Ezért minden, ami az iskolai élettel kapcsolatos, ismeretet elôsegítô, vagy szélesebb társadalmi célt szolgál, például egészséges táplálkozás, környezetvédelem, kultúra stb. Azonban csak az iskola vezetôjének elôzetes engedélyével. Itt kiemelendô, hogy konkrét reklámozás esetén se legyen idegen személlyel gyermek kapcsolatban, csak tanáron keresztül.

1996. Chocito-plakát („a hurka talán szebb?” stb.). Ez nem etikai vétség, mivel a közízlést nem sérti, az egyéni érzés viszont szubjektív lehet.

1997. Egy bútorforgalmazó cég tevékenységében termékeit „Nr. 1” megjelöléssel hirdette. A köznyelvben ennek jelentése: elsô számú, legjobb. A reklámozónak bizonyítani kell, hogy miben elsô, és ezt kell elmondania: áruválasztékban, minôségben, árfekvésben stb. Fenti formában ez egyben összehasonlító reklám is, tehát etikai vétség.

1997. „Larry Flynt, a provokátor” plakátján a keresztre feszítés szimbólumát használták fel, és több bejelentés érkezett, mivel a vallásos érzületet sértônek minôsítették. A bizottság szerint a szimbólum hûen fejezi ki a film tartalmát, nem csak Krisztust feszítették keresztre (Párizsban katolikus szervezetek ilyen irányú fellépését elutasították).

1997. „Opel Astra, az ön igaz barátja” volt az elsô szlogen. Ezután egy másik autót forgalmazó vállalat szlogenje: „Az ön barátja!” lett. Ez konkurens, versenytársi termékeknél különösen nem elfogadható és egyben megtévesztô is lehet.

1997. A „tök jó!” autóhirdetést kifogásolták többen. Az EB megállapította, hogy ez dicséret, pozitív jelzô, a fiatalok megszokott nyelvi fordulata, szlogenje (mint régebben a klasz volt).

1997. Egy bank kamatozó kincstárjegyet hirdetett, de azt csak szórólapon közölte – az újsághirdetésben nem –, hogy százezer forint alatti jegyzést nem vesznek fel. Tehát ez hiányos tájékoztatás, megtévesztô volt.

1997. Egy bank szlogenje sajtóhirdetésben: „Budán is megérdemel egy igazán jó bankot!” Mivel Budán több bank is van, ezért ez lekicsinylô, negatív, befeketítô, összehasonlító reklámnak minôsül.

1997. Cosmopolitan-plakát: „Cosmopolitan, az olvasó kedvenc melltartója”. A lap elsôsorban a nôknek – fiatal nôknek – a magazinja, viszonylag szûk a célközönsége, így ez ebben a magazinban elfogadható, de óriásplakáton nem, mivel sértheti a közízlést, továbbá a gyermekek, fiatalkorúak erkölcsi fejlôdését.

1997. Az ásító pápa plakáthirdetés. Ez elsôsorban a személyhez fûzôdô jogokat sértette, mivel a reklámcélú felhasználáshoz és e téren a képmás közzétételéhez elôzetes hozzájárulás szükséges. Egyébként a vallásos érzéseket is sértette ez a kissé groteszk ábrázolás.

1998. (január 1-jén lépett életbe az Új Magyar Reklámetikai Kódex)

Rádió Bridge-plakáthirdetés: a „legjobb dolog!” Ez egyértelmûen a szexre utalás, a szexcentrikusságot hirdeti, fiatalok körében esetleg érvényesülhet, azonban nem mindenki számára elfogadható. Ez az erotika öncélú felhasználása, és a jó ízlést sértheti. Az „ágyjelenet” autóban fôleg óriásplakáton marasztalható el, annyival inkább, mert az ábrázolást az elérendô céltárgy, téma nem indokolja.

Egy tabletta hatékonyságával kapcsolatban hirdetik, hogy „teljes értékû”, ez valótlan állítás, és az OGYI is kifogásolta. Az esetleg mondható róla, hogy ideális, tökéletes. Hiba volt még, hogy a reklám a mellékhatásokra nem hívta fel a figyelmet, tehát: folyamatos szedés nem lehetséges, nem lehet túladagolni stb.

„A Média a jövôért” Alapítvány tévében sugárzott díjnyertes filmjének szlogenje volt: „Lépj tovább!” Képileg pedig egy cigarettát taposó bakancsot mutat. Egy dohánygyártó szlogenje óriásplakáton és city lighton: „Velünk lépj tovább!” Ez sérti a reklám tisztességét, a reklámötletek és a fiatalkorúak védelme sérül.

Egy Diesel farmerreklám óriásplakátján farmeres apácákat ábrázoltak, amelyet egy egyházi alapítvány kifogásolt. Az EB szerint sportolásnál lehetséges még apácák számára is a farmer használata, de egyetértett azzal, hogy a háttérben lévô Szûz Mária szimbólum sérti a vallásos érzéseket.

Magánnyugdíjpénztár hirdetése egy bank részérôl: „Lemondani a fiatalos öregségrôl? Öreg hiba” – itt fennáll az elsôbbség. Egy másik bank ezután a következô szlogent alkalmazta: „Öreg hiba lenne kihagyni!” Versenytársak között a mondanivaló lényegét kifejezô reklámötlet átvétele etikátlan.

Magánpénztár hirdetése: „Örök fiatalságot nem adhatunk, de fiatalos öregséget igen!” Ez után az elsôbbség után jelent meg egy másik magánpénztár szlogenje: „Az idô kerekét sajnos még nem tudjuk visszafelé forgatni, de a boldog öregkor nem álom.” Ez a részanyag egy Mark Twain-idézethez kapcsolódik, teljesen más a kicsengése, így nem ötletutánzás.

Hepatitis-védôoltás plakáton az AIDS-szel összehasonlítva. Ez társadalmi célú reklámba bújtatott kereskedelmi reklám, elsôsorban ezért is kifogásolható, továbbá azért is, mert félelemérzetet kelt.

Egy Traubisoda-hirdetésnél a szlogen: „Csak a Balaton... az igazi!” Ez kizárólagosságot tételez fel, ami nem bizonyítható, és kirekesztést jelent. Tehát mindenképpen összehasonlítás, azt pedig nem közli a reklám, hogy az igazi jelzô mire utal.

Utánzás, megtévesztô, félrevezetô hirdetés: egy utazást szervezô kft. szövegszerûen teljes mértékben átvett egy vidéki vásárújságban megjelent hirdetést. (Betûtípusában, színében stb., így összhatásában is.) Etikalilag kifogásolható.

Egy vidéki város rádiója a megyei lapban és a helyi Szuperinfo hirdetési újságban a „leghallgatottabb” rádiónak tünteti fel magát. A versenytárs kifogásolása jogos, mivel a Szonda Ipsos szerint a reklámozó rádió a konkurencia városi hallgatottságát hasonlítja össze a saját egész megyei hallgatottságával. Így megtévesztô.

Debreczenyi Ferenc