HOGYAN TOVÁBB?

(Avagy: elemzések és gondolatok a reklám jogi szabályozásának körérôl)

I. Belföldi reklámszabályozás

Elôzmények: A reklámszakmában tudvalévô, hogy 1990-ben 10 milliárd, 1997-ben 100 milliárd körüli volt a reklámráfordítás Magyarországon. A reklám: a gazdaság tükre, kirakata, motorja, s módszere, hogy rövid legyen, hírértékkel bírjon és lehetôleg csak a tényközlésre szorítkozzon. A PR: eladásösztönzés és informálás. A marketing: a kereskedelmi módszerek alkalmazása.

1889-ben Kammermayer Károly polgármester már kiadta az elsô fôvárosi közterületi szabályrendeletet, 1911-ben megalakult a Székesfôvárosi Hirdetô, 1948-ban az államosítás során létrehozták az Állami Hírdetô Nemzeti Vállalatot, amelynek a területen monopolizált helyzete volt. Egy 1949-es kormányrendelet már alkalmazta a „közterületrôl látható, érzékelhetô” megjelölést, amely fogalmat már a jelenlegi építési rendeletekbôl is ismerjük. A központi gazdasági irányítás bevezetése során, 1972-ben feloldották a hirdetési monopóliumot és ekkor már egy belkereskedelmi miniszteri rendelet is megjelent a „reklám-hirdetés” szabályozásáról. Ezen 1972-es BkM-rendelet tilalmait 1986-ban enyhítették, majd 1993-ban szigorították a minôségvizsgálati nyilatkozat bevezetésével és a csomagküldésnél a telephely, székhely feltüntetési kötelezettségével. Az európai uniós irányelv szerint nincs különbség a reklám és a hirdetés fogalma között (publicite, advertising).

Az 1978. évi I. belkereskedelmi törvény (tv) két paragrafusában foglalkozik a reklámmal (mi az üzletszerû reklámtevékenység? – A reklám fogalma és a tilalmak). Itt jelentkezik elôször a reklám szerepeként a „fogyasztásra ösztönzés” megjelölés. Ezt a törvényt 1986-ban módosították, amikor is enyhültek a tilalmak, 1989-ben pedig alanyi jogúvá tették a reklámmal való foglalkozást. Egy 1988-as kereskedelmi miniszteri irányelvben találkozunk elôször a társadalmi célú reklámmal; utal például az italfogyasztási szokások megváltoztatására, a szponzorálásra stb.

Az önszabályozás az 1975-ben alakult Magyar Reklámszövetségen belül az Etikai Bizottság létrehozásával és az 1981-es, majd 1991-es Magyar Reklámetikai Kódex kiadásával kezdôdött meg. A kódex szigorúbb elôírásokat alkalmazhat a jogi szabályozásnál, foglalkoznia kell a társadalmi célú és a politikai reklámmal, a közízlés, közerkölcs, közszemérem, erotika, pornográfia fogalmával, a szponzorálással stb.

A Fogyasztóvédelmi Fôfelügyelôséget a 95/1991 (VII. 23.) sz. Korm. rendelet hozta létre, s többek között feladata a reklámtilalmak megsértésének és a tisztességtelen piaci verseny szabályainak ellenôrzése.

A Gazdasági Versenyhivatalt 1990-ben alapították (lásd II/2, „Versenytörvény” címszó alatt).

A Büntetô törvénykönyv 1994-ben módosult az „áru hamis megjelölése” (jelentôs mennyiség, jellegzetes külsô) és a „fogyasztók megtévesztése” (nagy nyilvánosság, áru lényeges-tényleges tulajdonsága) Btk.-paragrafusok beiktatásával.

Rokon területek

A rokon területek közül a jelenleg hatályos Versenytörvény a negyedik, a Védjegytörvény a harmadik, a Szerzôi jogi törvény a második, a Sajtótörvény a második, s emellett a Médiatörvény az elsô törvényszintû szabályozás.

Az 1031/1996 (IV. 13.) Korm. h. „a gazdasági reklámtörvény koncepciójáról” az elsô magyar reklámtörvény kiadását határozza el. Utal a liberalizálás szükségességére, a régebbi rendelkezések elavultságára, azok szétszórtságára és ellentmondására, és a piackonforn rendezésre. Magyarország Brüsszelben 1991. XII. 16-án írta alá azt az EU-megállapodást, amit az 1994. évi I. törvénnyel hirdettek ki. Az EU-irányelv 67. és 68. cikkelye utal a jogharmonizációra (közelítés, összehangolás), a nemzeti érdekekre, majd a koncepció utal a reklámtörvénynek a médiatörvénnyel, a versenytörvénnyel, és a fogyasztóvédelmi szabályozással kapcsolatos belsô harmonizációjára. Az EU-irányelv 30. cikkelye a kiemelt termékekkel foglalkozik: dohány, szesz, gyógyszer.

Az 1993. évi XXXI. tv. (Magyar Közlöny – MK 41-es, IV. 07-i száma) kihirdeti „az emberi jogok és az alapvetô szabadságjogok védelmérôl szóló Rómában 1950. XI. 04-én kelt egyezmény”-t. Ennek 10. cikkelye foglalkozik a véleménynyilvánítás szabadságával, a kereskedelmi szólásszabadsággal.

A koncepció az NM szabályozási körébe utalja a gyógyszerreklám részletezését, a KHVM-hez a közterületi-szabadtéri reklám szabályozását.

Utal még az ellenôrzés és a szankciók szerepére, továbbá a létrehozandó dohányzás elleni törvényre is és kiemeli, hogy alkotmányos jog az egészséghez és az egészséges környezethez való jog.

A törvény megalkotásánál az 1984 és 1992 között megjelent EGK-irányelveket vette figyelembe a törvényalkotó:

– megtévesztô reklámozás

– tévéközvetítés

– emberi használatú gyógyszerek reklámozása

– dohánytermékek újságban és plakáton

– összehasonlító, ill. félrevezetô reklámozás

– a határokon átnyúló televízió

– alkohol a tévében korlátokkal.

Az 1997 évi LVIII tv. (a gazdasági reklámtevékenységet) szabályozza. (MK 59. – VII. 4., Rtv.)

Az elsô törvénytervezet 1991-ben készült el, a jelenlegi a 14., amelyet az Országgyûlés 1997. VI. 24-én fogadott el, és IX. 1-jével léptetett hatályba. Az elfogadás 198 igen, 60 nem szavazattal és 28 tartózkodással történt.

Alapelvei: a fogyasztói érdekek védelme, a piaci verseny segítése, az üzleti tisztesség betartására való ösztönzés, a preambulum pedig utal a szakmai önszabályozás szükségességére.

A törvény teljes szövegét a Média Ász kiadvány 11. kötete tartalmazza. Kiemelendô, hogy a törvény hatálya a Magyarországon megjelenô minden gazdasági reklámra vonatkozik. A fogalommeghatározás elég széles körû. Többek között közvetlen a reklámmal kapcsolatos fogalmakat szeretnénk kiemelni: burkolt reklám (a semleges információ látszatát keltô tájékoztatás), a gazdasági reklám: tájékoztatás a termék, a szolgáltatás, ingatlan értékesítése, igénybevétele tekintetében, továbbá a névnek, a megjelölésnek, a tevékenységnek a népszerûsítése az áru, árujelzô megismertetése. A gyógyszernél kívánalom a törzskönyvezés és a forgalombahozatali engedély megléte. Az összehasonlító reklám azonos vagy hasonló tevékenységet végzô vállalkozások, illetve áruk ismertetése körében érvényesülhet.

A reklámozó az, akinek érdekében a reklámot közzéteszik, de saját magát mindenki reklámozhatja. A reklámszolgáltató az, akinek tevékenységi körében megalkotja, létrehozza (kreatív tevékenység!) a reklámot, vagy ilyen szolgáltatást nyújt (ilyen lehet a reklámügynökség, reklámszakvállalat). A sajtótermék meghatározása széles körû és összhangban van a sajtótörvénnyel: lap, rádió-tv, könyv, szöveges kiadvány, zenemû, grafika, rajzos-fotós kiadvány, mûsoros filmszalag, videó, hangszalag vagy egyéb technikai eszköz. A szabadtéri reklámhordozó: a reklám közzététele az építményen kívüli eszközön történik (a magánterület is idetartozik!) és az eladáshelyi reklám. A tudatosan nem észlelhetô reklám meghatározása azonos a médiatörvényben foglaltakkal (az idôtartam rövidsége folytán lélektani értelemben az ingerküszöbnél kisebb látvány, hang, vagy egyéb hanghatás megléte).

A reklám közzététele vonatkozásában rendkívül fontos az azonosítható megnevezés kívánalma: a vállalkozás neve mellett a székhely, telephely megjelölése és új elvárás az adószám feltüntetése. Az elôzetes minôségvizsgálati tanúsítási kötelezettségre vonatkozó nyilatkozat már 1993-tól kötelezô igény. A csomagküldésnél ugyancsak ez idôtôl kívánalom a név, székhely-telephely megjelölés, azonban új az IKIM nyilvántartási szám közlése a megrendelés feladásánál.

A reklámjelleg felismerhetôsége rendkívül fontos, ezt a környezettôl elkülönítve kell jelezni. A médiatörvénynél a módszer: optikai vagy akusztikus úton történô megjelölés, elválasztás.

A környezetvédelmi szempontokat is érvényesíteni kell (1995. évi

LIII. tv. 86. §). A „környezetvédô”, „környezetbarát”, „bio” jelzôkkel a Gazdasági Versenyhivatal több alkalommal foglalkozott. A környezetvédô termék szó használata külön engedéllyel történhet.

A tilalmaknál, korlátozásoknál az általánosan védett területek között kiemelt a személyhez fûzôdô jogok védelme és a személyes adatok védelme (kegyeleti jog, megkülönböztetés, emberi méltóság, becsület, testi épség, név, képmás, hang, titok stb). Tilos az erôszakra buzdítás, továbbá a közbiztonságot, a környezetet károsító cél érdekében közzétett reklám, és tilos a félelemérzet keltése is (az agresszív, sokkoló reklám, ami esetleg azonban a társadalmi célú reklámnál; a közlekedés, tûzvédelem, egészségvédelem stb. területén alkalmazható.)

Megjegyezzük, hogy a fogyasztóvédelemrôl szóló 1997. évi CLV. tv. 54. §-a kiegészíti a reklámtörvény 6. §-át egy új (4) bekezdéssel: “tilos közzétenni olyan reklámot, amely nem tartalmazza a fogyasztási kölcsön folyósításával kapcsolatban felmerülô valamennyi költséget”.

Kiemelt a gyermekek és fiatalkorúak védelme: tilos fizikai, szellemi, erkölcsi fejlôdésük károsítása veszélyes, erôszakos, a szexet hangsúlyozó reklámmal, továbbá a tapasztalatlanság és a hiszékenység kihasználása. A burkolt, ill. a tudatosan nem észlelhetô reklám tilos, ugyanígy az ilyen áru elôállításának, forgalmazásának reklámozása is. Új tilalom az adómentesség, adókedvezmény, adóelôny reklámozásának korlátozása: ha az nem áll arányban vagy félrevezetô.

Az összehasonlító reklám tekintetében a törvényalkotó a Versenytörvény szabályozására utal (tisztességtelen verseny, a fogyasztók döntésének tisztességtelen befolyásolása, a választási szabadság indokolatlan korlátozása. Akkor jogos az összehasonlító reklám, ha vizsgálati eredmények igazolják a tényállításokat. E körben a reklámozó felelôs (hírnév, hitelrontás, befeketítés, bojkott-felhívás, üzleti titoksértés, „idegen tollakkal ékeskedés”)!

A fegyver, lôszer, robbanóanyag és más közbiztonságra veszélyes termékek reklámozása tilos; általában a forgalomképtelen árukra vonatkozik a tilalom.

Lehetséges e körben az eladáshelyi reklámozás és a szakmai célú reklámozás.

A KIEMELT termékek reklámja

Gyógyszer: tilos a vényes vagy a fekvôbeteg-ellátásban, gyógyintézetek, orvosi rendelôk és gondozóintézetek által használt gyógyszerek reklámozása. A gyógyszerismertetéssel egy külön, – példás gyorsasággal – megjelent jogszabály foglalkozik; a 24/1997 (VIII. 14.) NM rendelet, amely az MK 72. számában került közzétételre, és 1997. IX. 1-jén lépett hatályba; ez kiemeli a szakmai célú, egészségneveléssel, tudományos neveléssel kapcsolatos lehetôségeket. Ezen rendelet írja elô: „a kockázat és mellékhatások tekintetében olvassa el a betegtájékoztatót és kérje kezelôorvosának és gyógyszerészének tanácsát”.

Egyéb részletes elôírások is megtalálhatók a szakma számára a reklámtörvényben. Külön kiemelendô, hogy a gyógyszerek területén az összehasonlító reklám tilos, és aláhúzza az Országos Gyógyszerészeti Intézet (OGYI ) szerepét.

Az EU és a Nemzetközi Reklámszövetség elvként hangsúlyozta, hogy a törvényesen elôállított és forgalmazott termékeket reklámozni lehessen, azonban bizonyos korlátozásokat a Reklámtörvény (Rtv.) tartalmaz a dohányáruk és alkoholtartalmú italok tekintetében: dohányárut a rádióban és a televízióban teljes mértékben tilos reklámozni, alkoholtartalmú italokat csak a kereskedelmi televíziókban, itt is különbség jelentkezik az alkoholtartalom tekintetében.

A két termék reklámozásának közös szabályai is vannak: a sajtóban a gyermekek és fiatalkorúak részére készített sajtótermékeknél a fokozott védelem jelentkezik, továbbá címoldalon tilos ezen termékek reklámozása (ez az külsô, elsô borítóra vonatkozik!).

Színházakban, mozikban 20 óra elôtt és gyermek elôadásokon tilos a dohány- és szeszreklám, ugyanígy játékokon és azok csomagolásán. A közoktatási és egészségügyi intézmények bejáratától számított 200 méteren belül tilos a reklámozás (ez a közúti, közterületi távolságot jelenti!).

Tilos az a szesz-, dohányreklám, amely a gyermekekhez, fiatalkorúakhoz szól, illetve gyermekeket, fiatalkorúakat mutat be. Nem hívhat fel és nem buzdíthat túlzott fogyasztásra, nem hangsúlyozhatja ki elônyét, pozitív tulajdonságát és nem jelölheti követendô magatartásként. Nem mutathatja be egészséges tevékenységként (a médiatörvényben tilos a dohányzó személyt bemutatni; alkoholnál lehet).

Mind a szesznél, mind a dohánynál nem lehet a reklámban alkalmazni ismert film, ill. popzenei, szórakoztatóipari sztárok képeit, nyilatkozatait. Kötelezô a felhívás alkalmazása a sajtóban és közterületen: „a dohányzás súlyosan károsítja az egészséget”. A nikotin- és kátránytartalmat csak 1998. XII. 31-e után kell feltüntetni. A figyelmeztetô feliratnak

jól olvashatónak, láthatónak, vízszintesnek, a háttérbôl kiemeltnek kell lenni, a sajtóban a megjelenés nyelvén, szabadtéren magyarul, a teljes felület 10 %-a a szöveg, ez azonban a betûnagyságot jelenti, 20 %-os mértékû a többnyelvû feliratnál.

Az Rtv. a szabadtéri, közterületi reklámtevékenység szabályozását külön törvényre utalja, azonban a jelenlegi helyzetet ismertetni kell. Az ún. fenti 200 méteres távolság: az 1993. évi LXXIX. tv. 4. fejezetének 20. §-a határozza meg a közoktatási intézményeket: óvoda, általános iskola, szakmunkásképzô iskola, szakközépiskola, gimnázium, alapfokú mûvészeti oktatási intézet, gyógypedagógiai nevelési-oktatási intézet, diákotthon, kollégium. Az 1093/1996 (VIII.30) Korm. h. foglalkozik az új egészségügyi törvény elveivel, és feltehetôleg meghatározza majd az egészségügyi intézményeket. A jelenlegi helyzet szerint egészségügyi szolgáltatónak tekinthetôk: az orvosi rendelôk, kórházak, gyógyszertárak.

Az építési-használatbavételi engedélyezési eljárásról a 12/1986. (XII. 30.) ÉVM-rend. és ennek módosítása foglalkozik és e körben építési engedélyköteles a „közterületrôl látható...” reklámberendezés is. A közterületi engedélyezési eljárásról szóló 22/1970 (XI. 18.) sz. ÉVM–KPM rendeletet az 1/1994 (I. 7.) KTM hatályon kívül helyezte és jelenleg az önkormányzatok hatáskörébe tartozik az engedélyek kiadása. Az 1997. évi LXXVIII. tv. (MK 67.–VII. 24.) „az épített környezet alakításáról és védelmérôl” a 2. § 12. pontjában határozza meg a „közterület”, a 14. pontban a „mûtárgy” fogalmát.

A közterület kiemelt jelentôségét aláhúzza, hogy 1997 szeptemberében az országban 22 970 óriásplakát, 5990 city-light és 987 plakáthenger volt kihelyezve.

A Fôvárosi Közterület-felügyeletet a 3/1983 (I. 29.) sz. MT, a vidékit a 16/1984. (III. 18.) sz. MT r. hozta létre). Az Alkotmánybíróság három alkalommal foglalkozott a közterülettel: 44/1992. (VII.23.) ABH (Újpest), a 38/1995. (VI. 2.) ABh (Szeged), és a 49/1995. (VI. 30.) ABH (Közterületi díj.)

Felelôsség: a reklámozó, reklámszolgáltató és reklámközzétevô felelôssége általában egyetemleges. Itt részletes felsorolás található. Csak a reklámozó felelôs az okiratok, nyilatkozatok, adatok valódiságáért, továbbá a burkolt, tudatalattira ható és összehasonlító reklámért. A Legfelsôbb Bíróság 1994-ben egy dohányügy kapcsán kimondta, hogy a megrendelô és a közzétevô felelôssége egyetemleges, azonban „a megrendelô és a reklámszolgáltató egymás közti megállapodása eltérhet a jogszabályi felelôsséget megosztó rendelkezéstôl”.

Reklámfelügyeleti eljárás: ez kérelemre vagy hivatalból indulhat.

A Fogyasztóvédelmi Fôfelügyelôség fôvárosi és megyei szervei az államigazgatási eljárás szabályai szerint ellenôrzik a rendelkezések betartását és folytatják le az eljárást. A bírság mértéke most már nincs meghatározva, eddig csak szabálysértési bírság volt kiszabható, amelynek maximális mértéke e körben 10 ezer forint volt.

A Gazdasági Versenyhivatal eljárását a versenytörvény szabályai szerint folytatja le.

A Bíróságra tartozik e körben a személyhez fûzôdô jogok sérelme, a kártérítés, a közérdekû bírság kiszabása, ill. a fenti szervek által hozott határozatok felülvizsgálata.

A fogyasztói érdekvédelmi szervezetek is indíthatnak eljárást közérdekbôl vagy akkor, ha a fogyasztó személye nem állapítható meg. Az elévülés: egy év.

A jogsértés megállapítása során a fenti szervek intézkedhetnek a cselekmény megszüntetésérôl (ez ideiglenes intézkedés is lehet), az eltiltásról, a bírság kiszabásáról (itt az összes körülményt mérlegelni kell: a sérelem köre, annak súlya, idôtartama, esetleges ismételtsége). A behajtás adó módjára történik. A Fogyasztóvédelmi Fôfelügyelôség határozata tekintetében a fôfelügyelôség vezetôjéhez lehet fellebbezni, majd keresettel a bírósághoz lehet fordulni.

A zárórendelkezésekben az Rtv. utal a médiatörvényre, ugyanis eltérô szabályok vonatkoznak az elektronikus médiákra. Mint már említettük, a szabadtéri reklámozásra a KHVM ad ki rendelkezést. A versenytörvény 6. §-át az Rtv. módosította, mégpedig: tilos a versenytárs utánzása az áru csomagolása, külseje stb. elôállítása, forgalombahozatala, s ennek „reklámozása” tekintetében is.

Az Rtv. a régi, elavult rendelkezéseket hatályon kívül helyezte. (Lásd a Reklámgazdaság 1997/7-8 számában Takácsné dr. Kása Jolán: „A gazdasági reklámtevékenységrôl szóló 1997. évi LVIII. törvény” – MRSZ-kiadvány.)

Az egyéb, belföldi reklámmal kapcsolatos vagy azt érintô jogszabályok folyamatos ismertetése a Magyar Reklámszövetség (MRSZ) rendszeresen megjelenô havi Tájékoztatóiban történik, így ezek ismertetésére nem térünk ki. Foglalkoznunk kell azonban az aktualitás miatt a „választási eljárásról” szóló legutóbbi 1997. évi C. tv.-nyel (MK 96., XI. 6.), amelynek 42. §-a foglalkozik a plakáttal, 44. §-a a rádióval, tv-vel, 93. §-a a jelöltekkel, a politikai hirdetésekkel, a 106. § az ingyenes politikai hirdetéssel (jelelô szervek, polgármester), a 149. § a plakáttal stb.

Megemlítendô még a „Gazdasági Kamarákról” szóló 1997. évi CXXXVIII. Tv. (MK 112., XII. 15.), amely módosította az 1994. évi XVI. alaptörvényt, amelynek 26. §-a (1) bekezdésének e) pontja foglalkozik a propagandatevékenységgel.

Az 1986. évi II. Sajtótörvény (MK 16., IX. 1.) még hatályban van. Ezt jelentôsen módosította – 45 helyen – az 1990. évi XI. tv. és az 1996. évi I. tv. A nyomtatott sajtóról szóló törvény „elôzménye” az 1914. évi XIV. törvény volt.

Deák Ferenc annak idején azt mondotta, hogy a sajtótörvénynek egy mondatból kellene állnia: „hazudni pedig nem szabad!” Ez azonban sajnálatosan nem elegendô!

Az Antall-kormány kezdeményezte az 1992. évi V. tv.-t „a sajtószabadságról”, azonban a felmerülô problémák miatt ezt visszavonták.

A sajtótörvény tehát foglalkozik a személyhez fûzôdô jogokkal, a sajtótermékek bejelentésével, nyilvántartásba vételével (engedélyre már nincs szükség), az impresszummal (a szerkesztésért és kiadásért felelôs személy nevének feltüntetése), a sajtó-helyreigazítással („valótlan tényállítás vagy való tény hamis színben való feltüntetése” – közlésnél, közvetítésnél.)

A törvény egy helyen foglalkozik a reklámmal (3. § 3. bekezdés), ezek szerint a reklámot „a tájékoztatástól elkülönítve, e jellegét kifejezve kell közölni”. Az ellentételezés a hirdetési díj megfizetése. Egyéb esetben fennáll a „burkolt reklám” veszélye.

A sajtótörvénynek több végrehajtási rendelete volt, azonban a legtöbbet hatályon kívül helyezték, némelyik még hatályban van (köteles tiszteletpéldány szolgáltatása stb.)

A videofilm is sajtóterméknek tekintendô, s ennek gyártása, sokszorosítása, kiadása engedélyköteles.

A fogyasztóvédelemrôl az 1997. évi CLV. tv. intézkedik. (MK 119., XII. 23.) A tv. hatálybalépése: 1998. március 1., azonban a tv. 18–37. §-ai (VI. a fogyasztói jogok érvényesítése: Békéltetô testület) csak 1999. január 1-jétôl lép hatályba.

A tv. az értelmezô rendelkezések körében meghatározza az áru, a szolgáltatás, a fogyasztó, a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezetek, a forgalmazó, a gyártó stb. fogalmát. Alapvetô cél a fogyasztók életének, egészségének és biztonságának a védelme, s kiemeli a jogszabályok és a nemzeti szabványok szerepét.

Taglalja a fogyasztók tájékoztatását, ennek célját: a címkézést (védjegy, fantázianév), a használati-kezelési útmutatókat, a megfelelôség tanúsítását. Rendkívül fontos a 14. §-ban, hogy milyen módon kell az árakat feltüntetni. Foglalkozik még a csomagolás szerepével.

Ügyfélszolgálatokat állítanak fel és a fôfelügyelôség közérdekû keresetet indíthat (indíthat még társadalmi szervezet, ügyész is!), ha a sérelem a fogyasztók széles körét érinti és jelentôs mértékû hátrányt okoz. Kiemeli még a tv. a helyi önkormányzatok és az érdekképviseleti szervezetek szerepét. Részletesen szabályozza a Fogyasztóvédelmi Fôfelügyelôség és a területi felügyelôségek eljárását. A fogyasztóvédelmi bírság az összes körülmény mérlegelésével kerül kiszabásra: a fogyasztói érdekvédelem köre, súlya, a jogsértô állapot idôtartama, a jogsértô magatartás ismételtsége, a jogsértéssel elért elôny.

Esetleges ideiglenes intézkedést is eszközölhet a bírságot kiszabó szervezet és azonnali végrehajtást szintén elrendelhet. E körben a végleges döntést a bíróság mondhatja ki.

A reklám és „környéke”

A médiatörvény

Az 1996. évi I. tv. (MK 3., I. 15.) „a rádiózásról és televíziózásról” dôntô része 1996. II. 1-jén lépett hatályba és az Rtv. által szabályozott kérdésekben az eltérô speciális szabályokat tartalmazza az elektronikus médiák tekintetében, amelyek a tömegkommunikáció legfontosabb eszközei.

Az 1992-ben tervezett sajtótörvény nem került kiadásra, most kész tervezetet vittek a szakmai érdekképviseleti szervek és a hat párt elé, így az elfogadásra is került. Fô célja a politikai rendszerváltásnak megfelelô szabályozás, az EU-integrálódás, a szellemi élet és kultúra segítése, a magyar rádió és a magyar televízió hegemóniájának feloldása, s egyben az eszközök fejlesztése.

Kiemeli, hogy a reklámot optikai vagy akusztikus úton megjelölve, s elkülönítve lehet közzétenni. E törvény is meghatározza a „burkolt reklám” fogalmát (amely semleges információ látszatát kelti). A fômûsoridô a rádióban reggel 6.30-tól 9.30-ig, a televízióban este 18.30–21.30-ig tart. A törvény különbséget tesz a közszolgálati és a kereskedelmi televízió között. A kereskedelmi televíziókban a napi mûsoridô 15 százaléka lehet reklám, a közvetlen ajánlattal együtt 20 százalék. A közszolgálati televízió 6 perc/mûsoróra reklámot, a kereskedelmi 12 perc/mûsoróra reklámot szolgáltathat. A „klasszikus reklám” meghatározásaként (új fogalom!) arra utal, „ami nem közvetlen ajánlat”. A közvetlen ajánlat: a kereskedelmi elosztóval vagy szolgáltatóval közvetlen kapcsolat termékek vételére, eladására, bérletére stb. Itt a kereskedô vagy szolgáltató szól a közönséghez. A politikai reklám, hirdetés: választások és jelöltállítás esetln érvényesül és neveket, célt, jelszavakat stb. alkalmaz. A „tudatosan nem észlelhetô reklám” az Rtv.-ben is meghatározásra került.

A jelen törvény szerint a reklám (hirdetés): nyilvános tájékoztatás ellenérték vagy ellenszolgáltatás fejében, feladata a kívánt cél elérése és az értékesítés elôsegítése. A közérdekû közlemény: állami, helyi önkormányzati szervek felhívása.

A támogatás: reklámnak nem minôsülô tevékenység, amely a nevet, a védjegyet, a megkülönböztetô jelzést és a „róluk” alkotott kép népszerûsítését szolgálja, s ellentételezése, hogy pénzbeli vagy más gazdasági természetû hozzájáruláshoz jut a közzétevô. Fô szabály, hogy a támogatót meg kell nevezni, azonban termék reklámozása tilos. (A szponzorálás, a mecenatúra, az adakozás, a patronálás és a pártfogolás is jelentkezhetnek fogalomként.)

A reklámkorlátok és -tilalmak tekintetében alapelv a kiskorúak védelme, a lelkiismeti-világnézeti meggyôzôdés megsértése tilos, továbbá a munkatársak szerepeltetése kizárt. Ide tartozik még a személyiségi jogok védelme stb. A dohányipari termékek reklámozása a törvény területén teljes tilalomba ütközik, és ez a támogatásra is kiterjed. (A hatályon kívül helyezett belkereskedelmi törvény szerint eddig lehetôség volt egyes nemzetközi tv-láncokon, rendezvényeken az Magyar Rádió és Televízió kereskedelmi adásaiban, továbbá idegen nyelvû kiadványokban a dohányipari és szeszipari termékek reklámozására.) A vényre kapható gyógyszerek reklámozása ugyancsak teljesen tilos. Alkoholreklám: csak a kereskedelmi adókon lehetséges és korlátokkal (az alacsony alkoholtartalmúak fômûsoridôben reklámozhatók). Közszolgálati mûsorszolgáltatóknál ugyancsak tilos az alkohol hirdetése. Speciális szabály, hogy hosszabb játékfilmeket 45 perc után – a szerzôi jog jogosultjának engedélyével meg lehet szakítani (ez a kereskedelmi televízióknál érvényesül!).

Megalakult az Országos Rádió és Televízió Testület, amely az Országgyûlés szerve. Feladata többek között a fogyasztóvédelem, a tisztességes piaci magatartás védelme, s például reklámozás, támogatás sérelme esetén szignalizálhat a Fogyasztóvédelmi Fôfelügyelôséghez. A reklámbevételeket elkülönítetten kell kezelni. A reklámkorlátozások 1997. IX. 1-jétôl léptek életbe.

A törvény módosította az 1986. évi II. sajtótörvény 12. §-a (1) bekezdését: „mindenki állíthat elô sajtóterméket, de törvény ezt korlátozhatja a feltétlenül szükséges és arányos mértékben”. E tekintetben is a Fôvárosi Bíróság illetékes, mint ahogy sajtóhelyreigazítási, személyiségi jogi stb. perekben is. A tv. kimondja, hogy az országgyûlési képviselôi választási felhívás egyszeri alkalommal ingyenes, azonban jelöltet vagy pártot népszerûsíteni csak fizetett választási hirdetéssel lehet.

Utalnunk kell az 54/1996 (VI. 21.) OGYH-ra (MK 50.): „a határokat átlépô televíziózásról szóló EU-egyezmény megerôsítésére” ezen jogszabály fenntartja azt a jogot – módosítva az egyezmény 15 cikkének (2) bekezdését, mely szerint a szeszesital-reklám tekintetében belsô jogszabályi korlátozás érvényesül.

A versenytörvény

Az 1996. évi LVII. tv. (MK 56., VII. 10.) „a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról” 1997. I. 1-jén lépett hatályba.

A jelenlegi, a negyedik versenytörvény az 1923-as, 1984-es és 1990-es után. A tv. célja: a reform továbbfejlesztése, a régebbi pontosítása, kibôvítése, az EU-szabályozásnak megfelelôen a piaci és a gazdasági verseny szabadságának elôsegítése, s ennek szabályozása, figyelemmel az üzleti tisztességre és a vállalkozás jogára. A gazdasági élet statikája: a társasági törvény, a dinamikája: a versenytörvény. „A tisztességtelen verseny tilalma” hat paragrafusban jelentkezik, az elsô a generál klauzula, amely kiemeli, hogy a gazdasági versenyt tisztességtelenül, különösen a versenytársak és a fogyasztók törvényes érdekeit sértô vagy veszélyeztetô módon, vagy általában az üzleti tisztesség követelményeibe ütközôen tilos folytatni. (Ezt az elôzô tv.-bôl vették át változatlanul.) Tilos még a valótlan tény állításával, híresztelésével (ez lehet tény vagy információ), vagy valós tény hamis színben való feltüntetésével, ill. egyéb módon a versenytárs jó hírnevét, hitelképességét sérteni, veszélyeztetni, s ezzel csökkenteni az üzleti megbízhatóságba vetett hitet. Tilos még az üzleti titok sérelme, és a tisztességtelen (bojkott) – felhívás. Továbbá tilos az olyan „élôsködô” reklám, amelynek során utánozzák a versenytárs árucsomagolását, termékének jellegzetes külsejét, árujelzôjét, cégnevét, mind az áru elôállítása, mind forgalmazása, továbbá reklámozása terén. (Ez utóbbi tilalmat az új Rtv. 23. § (A) bek.-e módosította.)

Új szabályozás a „fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának tilama” (ez az ún. „reklámszédelgés” – a reklám megítélése versenyjogi szempontból), ide tartozik még a megtévesztés is.

Ugyancsak tilos a valótlan tény állítása például az áru ára, lényeges tulajdonsága stb. tekintetében (a környezetbarát, -kímélô megjelölés is csak engedéllyel lehetséges), tilos az elhallgatás (negatív, túlzó vagy hiányos tényközlés), továbbá a fizetési feltételek megtévesztô közlése. A megtévesztés elkerülésére az árura, vállalkozásra vonatkozó kifejezéseknek a mindennapi életben (természetes személynél vagy hagyományos fogyasztónál), illetve a szakmában (termelônél, fogyasztónál) elfogadott, általános jelentése az irányadó.

Az új szabályozás szerint tilos „a fogyasztók választási szabadságának indokolatlan korlátozása” (ezt a gyakorlat alakítja majd ki). A tv. foglalkozik még a gazdasági versenyt korlátozó verseny tilalmával (kartell stb). Új a gazdasági erôfölénnyel való visszaélés tilalma (monopolhelyzetben pl. az ún. „felfaló” árazás), az általános szerzôdési feltételek kapcsán indokolatlan elôny kikötése, szerzése, hátrányos feltételek elfogadásának kikényszerítése, versenyhátrány okozása, üzletfelek indokolatlan megkülönböztetése, kiszorítása, piacra lépésük megakadályozása. (Megjegyezem: a Ptk.-t módosította e tekintetben az 1997. évi CXLIX. tv. – MK 115., XII. 19.)

A vállalkozások összefonódásának ellenôrzése (koncentráció stb.) is a Versenyhivatal feladata.

A tv. foglalkozik a Gazdasági Versenyhivatal szervezetével (GVH), eljárási szabályaival, itt az államigazgatási eljárás szabályai az irányadók és minden versenyfelügyeleti ügy idetartozik, ami nem bírósági hatáskör. (2–7. §) Az ügyeket alapos vizsgálat után, de ésszerûen rövid idô alatt kell befejezni (90 nap), azok kérelemre vagy hivatalból indulnak, pl. reklámvállalkozóval szemben az ügyfél indíthatja. Bejelentést az tehet, akinek jogát vagy jogos érdekét az ügy sérti.

A hivatal döntési körében több intézkedést tehet, többek között bírságot szabhat ki, amelynek mértékét a jogsérelem súlya, a jogsértô állapot idôtartama, az elért elôny, a felek piaci helyzete, az esetleges ismételtség határozza meg. Általában tehát a gazdasági verseny veszélyeztetésének foka, ill. a fogyasztói érdekek sérelmének köre, kiterjedtsége a meghatározó. (A GVH Versenytanácsának határozatait a havonta megjelenô „Versenyhivatali Értesítô”-k közlik.)

A jogorvoslatot is szabályozza a tv., itt kiemelendô, hogy a végsô szót a bíróság mondja ki, amely mérlegeli a társadalmi elvárást, a gazdasági életben kialakult szokásokat is. Új szabály, hogy a Versenytanács a bírság azonnali végrehajtását is elrendelheti a közérdekre tekintettel. Kamat: a jegybanki alapkamat kétszerese. Végrehajtási bírságot is kiszabhat a GVH (ami napi 10 ezer forint is lehet), illetve az önkéntes teljesítésre új határidôt is adhat.

A zárórendelkezések körében lehetôvé teszi, hogy a GVH közérdekû keresettel érvényesítheti a polgári jogi igényeket – a Gazdasági Kamarával és a Fogyasztóvédelmi Fôfelügyelôséggel azonos módon –, ha a cselekmény, a jogsértés, a fogyasztók széles körét érinti vagy jelentôs nagyságú hátrányt okoz, illetve ha a sérelmet szenvedett fogyasztó személye nem állapítható meg.

Megjegyezzük, hogy az 1978. évi IV. Büntetô törvénykönyvet (Btk.) az 1994. évi IX . tv.-módosítás (MK 25., III. 8.) két tényállással egészítette ki e körben: 296. § – „áru hamis megjelölése” (jelentôs mennyiségû áru tekintetében jellegzetes külsôvel) bûntett, 3 évig terjedô szabadságvesztés, 296/A § „fogyasztók megtévesztése” (nagy nyilvánosság elôtt áru lényeges tulajdonsága tekintetében) – vétség 2 évig terjedhetô szabadságvesztés büntetés. (Ajánlott irodalom: 1996/11–12. Reklámgazdaság: dr. Vörös Imre „Reklámszabályok az új versenytörvényben” – MRSZ-kiadvány.)

Szellemi alkotások: szerzôi jog – személyiségi jog

A reklám kapcsolódása a kreatív (alkotó) tevékenységhez e körben tükrözôdik. A terület ágazata a Mûvelôdési és Közoktatási Minisztérium (MKM), amely foglalkozik a kiadói, a filmterülettel, az alkalmazott mûvészetekkel stb. Az 1975. évi 4. tvr.-rel hirdették ki az „irodalmi és mûvészeti mûvek védelmérôl szóló 1886. évi berni egyezmény Párizsban 1971. VII. 24-én felülvizsgált szövegét”, az EU-val 1991. XII. 16-án kötöttük meg az ún. „EU-megállapodást”, amelyet a 4/1994 (II. 11.) OGYH-val hirdettek ki, amely az 1961-es római nemzetközi egyezménynek az elôadó mûvészek, hangfelvétel-elôállítók, mûsorszolgátató szervezetek védelmérôl szól.

Az 1969. évi III. szerzôi jogi törvény a harmadik (1884 és 1921 után), ennek több módosítása és végrehajtási rendelkezése van, többek között a szoftverfelhasználást szabályozza a 18/1988 (VIII. 24.) sz. MM-rendelet. A szerzôi jogi érdekvédelmi szervezetek között az MNK Mûvészeti Alapja helyett a Magyar Alkotómûvészek Közalapítványát az 1077/1995 VI. (II. 24.) Korm. r. hozta létre, amelynek végrehajtási rendelete a 117/1992 (VII. 29.) sz. Korm. r. (Magyar Alkotómûvészeti Alapítvány és a kuratóriumok).

Az 1952-ben alapított Szerzôi Jogvédô Hivatallal a szerzôi és a szomszédos jogok közös kezelésérôl szóló 146/1996 (IX. 19.) Korm. r. foglalkozik, amely szerint a terület egyesületekké alakul (irodalmi és zenei mûvek, egyéb alkotómûvészeti alkotások, elôadások, hangfelvételek területe).

A közös kezelés a jogosultak érdekeinek védelmét jelenti (vagyoni jogok, bíróságok és hatóságok elôtti képviselet hazai és nemzetközi vonatkozásban), továbbá a nyilvántartás vezetése. A jogosultak között felosztási szabályzat határozza meg a jogdíjak kifizetését.

A kormány 1100/1997 (IX. 30.) Korm. hat.-tal (MK 83.) rendelkezett a szerzôi jog szabályainak átfogó felülvizsgálatáról”, tehát koncepciójáról.

A Szerzôi Jogvédô Hivatal évente megjelenteti a Magyar Jözköbyben a különbözô jogdíjak mértékét: irodalmi-zenemûvek nem színpadi nyilvános elôadásért, magáncélú másolásokért, üreskazetta-díjak stb. tekintetében. A szerzôi jogi törvény védi a szerzôk személyi és vagyoni jogait, alkotótevékenységük eredményét, és segíti az új mûvek létrehozását. Elsôsorban a mûvet védi, de taglalja a szerzô (jogtulajdonos) jogait is. Részletközlésnél, idézésnél a szerzô nevének és a forrásnak a megjelölése kötelezô. A mû (alkotás) sajátos egyéni, eredeti gondolatkifejezés, tehát olyan szellemi termék, amely alkotója egyéniségének bizonyos sajátosságait tükrözi, és amelyben önálló, eredeti és újszerû jelleggel, mûvészi színvonalú formába öntött gondolat testesül meg, függetlenül a mû esztétikai értékelésétôl.

A vagyoni jogok védelme egyébként a szerzô életében és a halála után 70 évig tart.

A tv. meghatározza a szerzôtárs, a társszerzôség fogalmát, a munkaviszonyban alkotott mûvek kezelését, s utal a Ptk.-ra is, amely foglalkozik a szellemi alkotásokhoz fûzôdô jogok védelmével. (Az alkotások mellett vannak az ún. „rokon” tevékenységek, továbbá az iparjogvédelem, újítói jog, hangfelvételek elôállítóinak a védelme)

A Nemzeti Kulturális Alapról szóló tv. intézkedik a kulturális járulék fizetésérôl.

Vitás ügyekben a bíróságok és hatóságok sokszor kikérik a Szerzôi Jogi Szakértô Testület véleményét.

A zsürizési rendszer 1982-ben változott meg a képzômûvészet, iparmûvészet, fotómûvészet és ipari tervezômûvészet terén. A gazdálkodó szervezetekre vonatkozó megszorítást (kötelezô zsüri igénybevétele) a 24/1996 (VI. 25.) ABH semmisítette meg. A zsürizés – elbírálás köre: az alkotás mûvészi értékének bírálata – a felhasználásra, a rendeltetésszerû célra való alkalmasság megállapítása és a szerzôi díj mértékének véleményezése.

Az MKM a tv. megjelenése után több rendeletet adott ki a felhasználási szerzôdésekrôl és a szerzôi díjakról. A célja: a szerzô érdekvédelme, mivel általában gazdaságilag egyenlôtlen erejû felek között kötôdik meg a szerzôdés az alkotó (szerzô) és a felhasználó (megrendelô) között. 1970 után jelentôsebb módosítása az volt, hogy több területen csak az alsó díjhatár került megjelölésre, egyébként a szerzôi díj szabad megállapodás tárgya. Az alkalmazott mûvészetek közül elsôsorban az audiovizuális terület került rendezésre, pl. az alkalmazott reklámgrafika (itt a kifejezési mód és a forma védelme elsôdleges, a bennerejlô ötlet nem részesül védelemben). Mûpéldány-védelmet a közjegyzônél és/vagy a Szerzôi Jogvédô Hivatalnál (egyesületnél) lehelyezéssel lehet elérni.

Ilyen még a mûvészi reklámfotó (amelynek kompozíciója sajátos és eredeti szellemi tevékenység). Az egyszerû riportkép, tárgyfotó díjazása az MTI-tarifa alapján történik, de csak akkor, ha a képen szerepel a nyilvánosságra hozatal éve és a készítô neve. Itt a „rokonjogi védelem” ideje 15 év.

A reklám terén különösen szükséges az ábrázolt személy hozzájárulása a közzétételhez, nyilvánosságra hozatalhoz, sokszorosításhoz, tehát a reklámcélú felhasználáshoz. (Itt: üzletszerûség, kereskedelmi forgalomba helyezés stb.)

A filmgyártásnál speciális felhasználási szerzôdés érvényesül és speciális védelmi idô is. Mivel a film kollektív tevékenység eredménye, így a filmnél mindazok szerzônek tekintendôk, akik alkotó módon hozzájárultak az adott film elkészítéséhez, tehát: író, forgatókönyvíró, rendezô, operatôr, zeneszerzô, táncfilmnél például a koreográfus is, tudományos filmnél pedig a szakértô.

A védelmi idô a nyilvánosságra hozatalt, bemutatást követô évtôl kezdôdik a több szerzô miatt.

Az átadás-átvételkor (JK!), illetve a teljesítési igazolás aláírásával fejezôdik be a reklámfilmgyártás. Jogvédelem csak akkor jelentkezik reklámfilmnél, ha az nemcsak ábrázolás, és szövegközlés feldolgozása, hanem benne egyéni, eredeti jelleg tükrözôdik. A kikopírozáshoz engedélyt kell kérni a filmgyártótól, de filmrészletek reklámcélra engedély nélkül is felhasználhatók.

A Magyar Rádió és a Magyar Televízió területén megírási, ill. sugárzási szerzôdéseket kötnek. Kiemelt hatásukat tekintve a tömegtájékoztatás legfontosabb eszközei, így bizonyos közcélú felhasználás is megilleti e két területet, mégpedig törvényi engedéllyel, s társadalmi érdekbôl, tájékoztatás céljára minimális korlátozással, szabadon használhatnak fel anyagokat, alkalomszerûen például mûvészi alkotásokat is.

Az írói mûvek, kiadói szerzôdések területén rendkívül fontos – elsôsorban a könyvkiadásnál – a copy-right (szerzôi engedély a kiadáshoz) betartása.

Az ötlet, a téma e téren sem részesülhet védelemben. Ezért is problematikus reklámterületen a „szlogen” kérdése, amelynek megóvását ugyancsak mûpéldány lehelyezésével lehet biztosítani. A zenemûvek területén a vonatkozó MM-rendelet az 1971-es genfi egyezmény szempontjait veszi figyelembe (a hangfelvételek elôállíóinak védelme, az engedély nélküli sokszorosítás). Az USA kezdeményezésére módosították a szerzôi jogi törvényt, továbbá az 1993. évi XVII. tv. új 329 /A/ §-t iktatott be a Btk.-ba a „szerzôi és szomszédos jogok megsértése” címmel.

Elektronikus magánmásolásoknál az üreskazetta-jogdíj érvényesül, majd a kis jogokat (konzerv zenénél) kis jogdíjak megfizetésével lehet rendezni.

A reklámajándéktárgyak stb. területén az iparmûvészetre vonatkozó szabályok az irányadók. Az alkalmazott iparmûvészet a használati funkciót betöltô tárgyak körében jelentkezik, és érinti esetleg az ipari mintaoltalom területét is.

Az élômûsorok terén az elôadómûvészek teljesítményéhez is fûzôdik személyi és vagyoni jog, de csak az elsôdleges felhasználásnál (rádió-, tévésugárzás stb., nyilvános elôadás), de a másodlagos felhasználásnál a fenti módon már rögzített elôadáshoz nem kell az elôadó engedélye, de térítési díj jár.

A kiállítások területén az ipari tervezômûvészetre vonatkozó szabályok érvényesülnek, ezek speciális mûszaki létesítmények, amelyeknél a szerzôi jogvédelem az alkotást rögzítô tervet illeti meg.

A személyhez fûzôdô jogok védelmét a Ptk. 75–87. §-ai rögzítik. Védelemben mind a természetes, mind a jogi személyek részesülnek, pl. névviselés; közszereplés felvett névvel is, ill. megkülönböztetô toldással, elhagyással stb.

A jó hírnév védelmére vonatkozó szabályozás azonos a már közölt sajtóhelyreigazítás témakörével kapcsolatos rendezéssel. A képmással, hangfelvétellel nem lehet visszaélni – mint ezt már a mûvészi fotónál jeleztük – itt a nyilvánosságra hozatalnál egy kivétel van, ha eltûnt vagy súlyos bûncselekményt elkövetô körözés, ill. büntetôeljárás alatt álló személy vagy jogerôsen elítélt képét teszik közzé nyomós közérdekbôl, vagy méltánylást érdemlô magánérdekbôl az illetékes hatóság engedélyével. A közszereplô többet köteles eltûrni, mint egy más természetes személy, de ôt sem lehet magánéletében zavarni, nevetségessé tenni, becsületében sérteni, pl. bántó, lekicsinylô, megalázó, lealacsonyító, pletykaéhes ábrázolással, ill. bizalmas kapcsolatainak nyilvánosságra hozatalával.

A magán-, üzemi, üzleti titok, a személyes adatok védelme is fontos Ptk.-elôírás, a kegyeleti jog megsértése ugyancsak, amely az elhalt személy emlékének sérelmével járhat. Itt felléphet a hozzátartozó, vagy a végrendeleti juttatásban részesített személy, közérdekbe ütközô esetnél az ügyész is. E körben csak tudományos, történelmi, kulturális feldolgozás lehetséges, de az sem lehet sértô, ill. azonosítható. Nyilvános tárgyalások, beszédek tartalma szabadon felhasználható.

A védjegy

A védjegy jogi megjelölés, megkülönböztetô jelzés, hétköznapi használatban beszélünk márkajelrôl is, azonban ez nem bejegyzett, lajtstromozott.

A jelenlegi 1997. évi XI. tv. (MK 27., III. 26.) a harmadik védjegytörvény, ezt megelôzte az 1890-es és az 1969-es (sôt 1858-ban már volt egy osztrák császári pátens is). A védjegytörvény vitája példa nélküli volt, mivel az Országgyûlés 100 százalékos szavazással, egyhangúlag, módosító indítvány nélkül fogadta el és csak nyolc kisebb technikai változtatást eszközöltek rajta. Az igazságügy-miniszteri elôterjesztés tehát sikeres volt. Ugyanígy gyorsan került kiadásra végrehajtási rendelkezésként a 19/1997 (VII. 1.) IM-rend. (MK 58.) „a védjegybejelentés és a földrajzi árujelzôkre vonatkozó árubejelentés részletes alaki szabályairól”.

A preambulumban (bevezetô) célként határozza meg a jogalkotó a piacgazdaság, a gazdasági versenyfeltételek erôsítését, a fogyasztók védelmét, tájékoztatásuk elôsegítését, a szellemi tulajdon védelmét és a nemzetközi kötelezettségek és a jogfejlôdés figyelembevételét. Prevenciós feladata még a korszerûsítés és a szigorodás.

A tv. meghatározza részletesen, hogy mi lehet a védjegyoltalom tárgya (meghatározott cégek termékeinek megkülönböztetése), és fô szabály, hogy grafikailag ábrázolható legyen. (Új pl. a csomagolási védjegy bevezetése.)

Részletesen taglalja a törvény a védjegy-bejegyeztetés kizáró okait. A bejelentés elsôbbsége a fô szabály. A lajstromozás 10 évre ad védelmet, amelynek tartalma, hogy kizárólagos jogot ad a használatra és a jogosult felléphet az engedély nélküli használatnál: azonosság, hasonlóság, összetéveszthetôség, jó hírnév sérelme esetén. Tiltott, különösen árucsomagoláson, raktározásnál, szolgáltatás nyújtásánál, üzleti levelezésben, reklámozásban stb. való használata. Nem tiltható meg, amit a védjegyjogosult hozott belföldi forgalomba, ill. ehhez hozzájárult. A jogutódlás ún. „átszállást” biztosít, egyébként használati védjegyre szóló licenc-szerzôdést kell kötni.

A bitorlással, jogosulatlan használattal szemben fel lehet lépni (1993-ig évente kb. 1-2 védjegybitorlási per volt, de 1994-ben pl. már 36). A megszûnés eseteit is felsorolja a törvény.

Védjegyügyben a Magyar Szabadalmi Hivatal (MSZH ) az illetékes (volt Országos Találmányi Hivatal). Védjegy-lajstromozási eljárást 1980-ban 341-en indítottak, 1990-ben már 3331 esetben.

Bírósági szinten a hatáskör a Fôvárosi Bíróságé.

Együttes védjegyet társadalmi szervezet, köztestület, egyesülés tagjainak áruira, szolgáltatásaira lehet kérni. A tanúsító védjegy a minôségnek, a jellemzôknek a tanúsítása.

Teljesen új rész a földrajzi árujelzôk oltalma. A nemzetközi kereskedelemben eddig hátrányban voltunk, s most erôsíteni kívánjuk a hagyományosan elismert magyar termékek piaci helyzetét, az irántuk való bizalmat. A jogszabály részletesen meghatározza a földrajzi származás fogalmát, majd az eredetmegjelölés meghatározását. Utal a zárórendelkezésekben a különbözô nemzetközi egyezményekre.

Megjegyezzük, hogy a Magyar Védjegy Egyesület 1991-ben alakult meg, tagjai vagyunk a szellemi tulajdon világszervezetének, s a különbözô uniós egyezményeket kihirdettük, ratifikáltuk (ipari tulajdon oltalma, védjegyek nemzetközi sokszorosítása stb.).

Szerzôdési rendszer

A reklámszerzôdések innominált (nem nevesített), vegyes szerzôdések általában. Fajtái: hosszú lejáratú (éves vagy határozatlan idejû), külkereskedelmi, nagy volumenû keretszerzôdések stb.

A szerzôdési rendszert a Ptk. (1959. évi IV. tv. és ennek módosításai) szabályozzák a „kötelmi jog” részben.

A szerzôdéseket nem címük, elnevezésük, hanem tartalmuk szerint kell elbírálni, értékelni (pl. kapacitáslekötési, opciós, elôszerzôdés esetén stb).

A vállalkozási szerzôdésnél szerzôdési kötelezettség keletkezik szolgáltatás teljesítésére és jogosultság ellenszolgáltatás (díj) követelésére.

(Közkeletû mondás, hogy mindenki olyan szerzôdést köt, amelyet a másik féllel sikerül elfogadtatnia!) A szerzôdési szabadság elvével: tartalmát a felek szabadon állapítják meg.

A szerzôdés a felek akaratának kölcsönös, enybehangzó kifejezésével és a lényeges kérdésekben történô megállapodással jön létre (megrendelés, megbízás, briefing-visszaigazolás). Kötlevélen, blanketta szerzôdéssel is lehet kötni megállapodást, azonban vigyázni kell az indokolatlan, egyoldalú elôny kikötésére. Létrejön még a szerzôdés az ajánlatnak megfelelô nyilatkozattal. Fôleg vállalkozásnál az eltérô tartalmú válasz vagy visszaigazolás, új ajánlatnak tekintendô.

Lényeges feltételek:

– amit bármelyik fél annak tekint

(pl. speciális szakma; feltételek)

– felek megnevezése (kik?)

– a szerzôdés tárgyának meghatározása mennyiség,

terjedelem, minôség, szabvány, választék szerint

(mit? – méret, alapanyag, nyomás, technika, kötészet,

grafika, fotó, modell, színvonal kikötése stb. – nyomtatványnál)

– a teljesítés határideje naptár szerint (mikorra?).

(itt lehet utalni az esetleges részszállításra, póthatáridôre)

– ellenszolgáltatás, vállalkozási díj összege (mennyiért?) –

ár, irányár „csúszóár”, honorárium, díjazás, áfa, ügynöki

jutalék, fizetési feltételek stb.

Az együttmûködési kötelezettség a teljesítés során alapvetô követelmény: közbensô intézkedések, adatszolgáltatási kötelezettség.

A szerzôdéseket tartalmuknak megfelelôen, a felhasználásra alkalmas módon kell teljesíteni; ez a szerzôdésszerû teljesítés. Az ún. „ráutaló magatartás” is létrehozza a szerzôdést – írás hiányában, ha a produktumot átvették, felhasználták. Felfüggesztô, bontó feltétel is lehet, pl. bizonytalan jövôbeni esemény, vis major. A titkos fenntartás, a rejtett indokok, továbbá a tévedés és megtévesztés semmissé teszik a szerzôdést. A szövegben a szavak általános jelentése és a szakmában elfogadott általános jelentés az irányadó.

Mint a felhasználási szerzôdéseknél, a teljesítéskor itt is célszerû átadás-átvételi jegyzôkönyv felvétele, vagy teljesítésigazolás kérése.

Az általános szerzôdési feltételeknél tilos az indokolatlan, egyoldalú elôny kikötése, a gazdasági erôfölénnyel való visszaélés. (Lásd: a versenytörvényben: monopolhelyzet, kartell.) Megjegyezzük, hogy a fogyasztóvédelmi törvény, illetve a fogyasztóvédelmi szempontok miatt a Ptk.-t az általános szerzôdési feltételek vonatkozásában módosították. (1997. évi CXLIX tv. – MK 115., XII. 19.)

Szerzôdésszegés esetére kártérítést, kötbért lehet kikötni (késedelmes vagy hibás teljesítés, meghiuúsulás, lehetetlenülés). Minôségi és kellékszavatosságnál javítást, cserélést, árleszállítást lehet kérni, illetve el lehet állni a szerzôdéstôl. Mentesül a kártérítés alól, aki úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. A mennyiségi-minôségi kifogásolás tekintetében hatályban maradt a gazdálkodó szervezetek vállalkozási és szállítási szerzôdéseirôl szóló 7/1978 (II. 1.) MT-rend. melléklete.

Reklámnál a full-service, komplex szolgáltatást végzô ügynökség fôvállalkozónak tekintendô. A Ptk. meghatározza még a vállalkozó, a megrendelô fogalmát. Az elévülés 5 év, a gazdálkodó szervezetek közötti 1 éves szerzôdés megszûnt.

Az ún. „tükör” szerzôdés: amilyen kötelezettséget a vállalkozó felvállalt a megrendelôvel szemben (minôség, határidô stb.), azt az alvállalkozójával, kivitelezôjével, megbízottjával, közremûködôjével szemben, rátartással kell érvényesíteni.

Az alvállalkozójáért stb. közvetlen felelôsséggel tartozik. Lényeges különbség, hogy a vállalkozó eredmény létrehozására vállal kötelezettséget, a megbízott csak a tevékenység elvégzésére.

A Ptk.-ban szabályozott megbízási szerzôdés részre tartozik a reklámnál a kreatív tevékenység végzése és az ügynöki megbízás. A megbízott köteles a rábízott ügyet ellátni, a feladatot elvégezni, s azt a megbízó utasításai szerint és érdekeinek megfelelôen kell teljesíteni. A szakszerûtlen, ésszerûtlen utasítással szemben tiltakoznia kell. Az ügyet személyesen kell intéznie, elvégeznie, ha mást is igénybe vesz, közremûködôként felel érte. (Lásd: alvállalkozó.) A megbízott a díját akkor is követelheti, ha az eljárása nem vezetett eredményre. Az ún. „megbízás nélküli ügyvitel” a kárelhárítás érdekében esetleg indokolt lehet. Jogvita esetén a bíróság, ill. a Magyar Gazdasági Kamara Választott Bírósága is igénybe vehetô (alávetés, egy bíró kijelölése az IKIM reklámszakértôi névjegyzékébôl, vagy szerzôi jogvita esetén a Szerzôi Jogi Szakértôi Testületbôl szakértô kijelölésének kérése). (Lásd: cikk a Cégvezetés 1996. júliusi számában és az MRSZ Tájékoztatójának 97/1. számában „A reklámszerzôdésekrôl”.)

Reklámetika

Jelen kiadvány tartalmazza az 1997-es „Magyar Reklámetikai Kódex” teljes szövegét.

A kódexnek „jogkövetô” szerepe van, szakmai-etikai normagyûjtemény, amely az új Rtv. preambulumában is elismert szakmai önszabályozás, ami lehet súlyosabb, szigorúbb egyes megfogalmazásaiban, mint maga a jogszabály. Az 1975-ben alakult MRSZ úttörô vállalkozásként elkészítette 1981-ben az elsô Magyar Reklámetikai Kódexet, amely a párizsi székhelyû Nemzetközi Kereskedelmi Kamara kódexén is alapult – legutóbb 1986-ban módosították –, és a régióban elsô volt). A rendszerváltozás után, 1991-ben a kódexet megújították. Az Önszabályozó Reklám Testület 1996 márciusában alakult meg, ekkor bekapcsolódott a rekláméletbe, majd az új egységes Etikai Kódex létrehozásába. Az EU irányelvei és a belföldi szabályozások (médiatörvény, versenytörvény, reklámtörvény) jogharmonizációs kötelezettséget írt elô, aminek az új kódex eleget tesz. A szakmák, iparágak, szakmai etikai kódexeinek speciális elôírásai külön jelentkeznek.

Az új Magyar Reklámetikai Kódex (MRK) átfogóan szabályozza a fô elveket, s a tömörült szervezetek és tagjaik önkéntesen alávetik magukat meghatározásainak, a külsôk részére pedig ajánlást jelent. Az alapelvek, az általános tárgyi motivációs tilalmak, korlátozások részletes elôírást adnak a szakma hírneve és a közbizalom elérése érdekében. Az általános tárgyi tilalmak között a félelemérzet keltésénél különbséget tesz a társadalmi célú reklám módszereiben. A félrevezetô reklám tilalma részletes tájékozódást ad a fogyasztó részére is. Teljesen új szabályozás, hogy a „új” jelzôt csak ésszerû ideig szabad használni és csak akkor, ha a termék vagy szolgáltatás jelentôs változáson megy keresztül. Ugyanígy a társadalmi célú reklámnál több követelmény került a kódexbe.

Az összehasonlító reklám szabályai visszautalnak a versenytörvényre is. A reklám azonosíthatósága alapvetô követelmény, s a támogatónál, szponzornál a név vagy márkanév, a védjegy, az egyéb megjelölés feltüntetése a szponzorálás tényének ismertetése alapvetô követelmény. (Az ellentételezés lehetséges PR-eszközökkel, reklámeszközökkel, a termék elhelyezésével, névhasználattal.)

A reklám érthetôsége, az anyanyelv védelme aláhúzott követelmény, a hitelrontás tilalma, a személyiségi jogok védelme fontos. (Itt új szabályozás, hogy csak elôzetes hozzájárulással lehet telefon-, telefax-, e-mail-reklámot eszközölni.)

Fontos az árumegjelölések és reklámötletek védelmének kiemelése, ugyanígy a gyermekek és fiatalkorúak védelme. A szavatosság, jótállás (garancia ) szabályai ugyancsak fontosak. A felelôsség a reklámért részben kiemelt jelentôségû, hogy minden tekintetben elsôsorban a reklámozó felelôs (bizonyos esetekben ez a felelôsség megoszlik).

Megjegyezzük: az, hogy a reklám mit és hogyan közölhet a fogyasztóval (pozitív elôírások, illetve tilalmak), vagy hogy az áru, illetve szolgáltatás reklámozása célszerû, kívánatos-e, a reklámjogi szabályozásra tartozik, de hogy milyen legyen a szerkesztés, formai megjelenítés, a mûvészi és esztétikai színvonal követelménye – ez már a kódexre tartozik!

Most, hogy már a fogyasztóvédelmi törvény is megjelent, mód van a fogyasztói tudat kialakítására, amit pl. a konzumerizmus – fogyasztóvédelmi mozgalom – az 1909-es német tisztességtelen verseny elleni törvényben már kezdeményezett.

A Nemzetközi Kereskedelmi Kamara (Párizs, 1920) Nemzetközi Reklámkódexét 1949-ben adta ki elôször, majd 1955-ben, 1966-ban, 1973-ban és 1986-ban módosították.

A reklám területén is érvényesülnek a különbözô szakmák etikai kódexeinek egyes elôírásai (újságírói, orvosi, ügyvédi stb). Pl. a helyreigazítás indokolatlan megtagadása, akadályozása, megváltoztatása, vagy egy szerzôi jogi plágium stb. szakmánkban is jelentkezhet.

A létrejött ellenôrzô testületeknek (etikai bizottságoknak) szakmai-társadalmi tekintélyük van, s állásfoglalásaik után társadalmi megítélés, sajtóközlemény, szakmai hátrányok, szabálysértés, versenytanácsi eljárás, fogyasztóvédelmi intézkedés is történhet. Fontos még, hogy a különbözô bíróságok, hatóságok véleményt kérnek ezen testületektôl. (Tomi mosópor, Zwack, Fogyi, videoforgalmazás stb.)

(Az ôsszel megjelenô „Média Ász”-ban tervezzük egy példatár összeállítását, amely foglalkozna a Legfelsôbb Bíróság reklámterületet érintô döntéseivel, versenytanácsi és fogyasztóvédelmi fôfelügyelôségi határozatokkal, a Szerzôi Jogi Szakértô Testület és az etikai bizottságok – MRSZ, ÖRT – állásfoglalásaival.)

Budapest, 1998. február 3.

Dr. Debreczenyi Feren